Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - VONA GÁBOR (Jobbik):
18 Szintén nem hallottunk semmi érdemlegeset a devizahitelesek megmentésének kérdéséről sem, pedig több mint egymillió ember várta ezt vágyakozva a miniszterelnök úrtól. Oktatásról, egészségügyről ugyan hallottunk, beszélt erről a miniszterelnök úr, de nem mondott róla semmit. Az elmúlt időszak mérlegével kapcsolatban pedig a legsúlyosabb hiányosságnak, a közbiztonságnak egyáltalán a megemlítéséről se m hallhattunk, kínosan kerülte ezt a témát a miniszterelnök úr. Ön eddig közbiztonság kapcsán, ha jól emlékszem - próbáltam itt a beszéd hallgatása közben ezt feleleveníteni , két dolgot tett: egyszer azt mondta, hogy két hét alatt rendet tesznek, azóta t öbbször két hét eltelt, a másik pedig, hogy egyszer, ha jól emlékszem, a belügyminiszter úrral lelátogattak Ózdra, egy nemzeti konzultációra; annak az eredményeiről majd kérnék esetleg, ha lehetséges, egy beszámolót az Országgyűlés számára. (13.50) Megkérd ezném mind a belügyminiszter úrtól, mind pedig a miniszterelnök úrtól, hogy hányszor jártak az ózdi látogatásuk óta, mondjuk, Borsod megyében vagy Szabolcs megyében - és itt a Videoton felkészülési meccseit nem ér mondani. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a magyar királyi csendőrség megalakulásának 130. évfordulóján - ez a mai nap egyébként - Magyarországon a közbiztonság összeomlott. Ezt nem én mondom mint országgyűlési képviselő csupán, hanem a magyar emberek azon milliói, akik szenvednek a bűnözéstől, ame lyen önök semmit nem változtattak, sőt a helyzet egyre rosszabb. Nyugodtan mondhatjuk most már, számtalan idős ember halála után, hogy Magyarországon etnikai tisztogatás folyik. Miniszterelnök úr, ön évek óta részese a magyar közéletnek, és nem tudom, nem érzie furcsának azt, hogy minden egyes újabb kormányzati nekibuzdulás után újra és újra ugyanarra a pontra lyukadunk ki, újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülünk. Nagy reményekkel elindul valamilyen terv, aztán jön a kiábrándító valóság, és ez a kiábrá ndító valóság mindig a magyar társadalomnak valamilyen fokú megnyomorítása, van, aki ezt megszorításnak nevezi, van, aki reformnak, van, aki kiigazításnak, van, aki csomagnak, van, aki konvergenciaprogramnak vagy strukturális átalakításnak vagy ki tudja mé g, mi mindennek. A lényeg azonban ugyanaz: általában az emberek szokták megfizetni ezt a számlát. Ön azt mondta, hogy nem lehet többet fogyasztanunk, mint amennyit megtermelünk. Ezzel egyetértek, csak ezt magyarázza meg, miniszterelnök úr, egy lakossági fó rumon a magyar embereknek, hogy ők, mondjuk, többet fogyasztottak, mint amit megtermeltek. Ez egyáltalán nem így van! Egyáltalán nem így van, 60 éve nincs így. Jelenleg ismét ugyanahhoz a helyzethez értünk, hatá rhelyzethez, amelyhez a magyar kormányzatok szinte tényleg periodikusan félévente elérkeznek: a saját felszínt kaparó döntéseik után újabb és újabb válságmenedzselésbe kell kezdeniük. Sohasem a problémák gyökerét kezelték, ez volt az oka ennek, hanem a tün eteit. Ön is arról beszélt, hogy nem a tüneteket kell kezelni, de semmit nem hallottunk arról, hogy ez hogyan nyilvánulna meg. Mi elmondtuk már számtalanszor, most is el fogom mondani, hogy szerintünk az ország problémáinak gyökere egy hármas csapdahelyzet ben rejlik, ezt kell megoldani. Amennyiben ez nem sikerül, a spirál egyre inkább folytatódik, egyre mélyebbre jut, és végül a teljes összeomlásban fog kulminálni. Mondjuk ki, hogy az elmúlt hónapokban az országban nem zajlott más, nem a csapdahelyzetből va ló kiszabadulás kísérletét láthattuk, hanem a csapdahelyzetbe való berendezkedésnek egy, a Gyurcsányéhoz képest humánusabb formáját láthattuk. Ez nem a csapdahelyzetből való kilépésnek a kísérlete, legalábbis a mi szemünkben nem. Miniszterelnök úr, lehet, hogy Egyiptomban forradalmat csinált, de itt a magyarországi forradalomnak még egyelőre nem látjuk a jeleit. (Taps a Jobbik soraiban.) Az elmúlt húsz év
