Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
1696 meg, n em kell megosztania bennünket, mert több van abból benne, ami minket e földi létben egymással összeköt, mint ami elválaszt. Fontos, hogy az ember az erkölcsi arculatát igyekezzék megőrizni akár önmagában állva, akár a hitéből merítve. A végeredmény az, ami számít, és ennek az erkölcsi arculatnak az újbóli felépítését, amely Magyarország nagy közös vállalkozása tavaly április óta, megbízhatóan szolgálja a most tárgyalt alaptörvénytervezetünk. A másik alapelv, amire most kité rek, az a hitvallás, amely szerint az emberi lét, az emberhez illő élet csakis az emberi méltóságra épülhet. Nem hinném, hogy ebben a kérdésben elméleti síkon nézve bármiféle nézetkülönbség vetődhetne fel a tisztelt képviselőtársaim között, hiszen ha ez a védelem nem illetne meg minden egyes személyt, közös életünk és jövőnk teljességgel kilátástalanná lenne. Ha pedig az emberi méltóság védelme tekintetében nagy az egyetértés közöttünk, úgy valamennyiünknek feltétlenül üdvözölnie kell azt a passzust, amely mind a nemzetiszocialista, mind a nemzetközi szocialista, azaz kommunista diktatúra elítélését, sőt elévülésének tagadását egyaránt kimondja. Mert ha elévülésről volna szó, akkor a bűn bírája az idő lenne, amely vagy aki hallgatólagosan büntethetetlenné is tehetné az ember- és emberiségellenes gyalázatot. Ez vajon nem az emberi méltóság elvének semmibevétele volna? Hát sérülhete az emberi méltóság alapelve bárhol is fájóbban, mint a diktatúrákban? Gyakorlati téren mindebből az is következik, hogy fiataljai nk oktatásában és nevelésében kivétel nélkül mindenütt kiemelt szerephez kell juttatni a XX. század két diktatúrája természetrajzának a fiatalokkal történő megismertetését. Vagyis éppen az emberi méltósághoz való alkotmányos jog minduntalan szem előtt tart ása mellett tárgyalni kell az ember embertelen meghurcolásának, szellemi, lelki, erkölcsi alapjai lerombolásának és élettől megfosztásának tragikus múltját. Alaptörvényünk szellemének és betűjének értelmében ez nem képezheti vita tárgyát. (14.40) Ezzel öss zhangban, s éppen mivel magasztos példája volt az embertelenség elleni tiltakozásnak és az emberi méltóság és a szabad haza egymással is összefüggő követelésének, sokkal nagyobb hangsúlynak kell esnie az ’56os forradalom és szabadságharc értő és átéltető tárgyalására, amely elengedhetetlen kötelességünk fiataljainkkal szemben. Mert az emberi méltóság csak a szabadság rendjében maradhat fenn, s csak akkor, ha az “én” minden másik énre mint olyan sajátjára lesz képes tekinteni, amely és aki összeköt minket e gymással. Ha ez nem volna, nem is tudnánk magunkat énként megnevezni. A tanítás szabadságát tehát csakis e megfontolások mentén szabad értelmeznünk. Harmadsorban az esélyegyenlőségről, pontosabban szólva az egyenlő esélyek megteremtésének állami kötelezett ségéről engedjék meg, hogy szóljak néhány szót. Amit ma esélyegyenlőségnek mondunk, azt négyszáz éve minden hangzatosság nélkül véghezvitte valaki, aki azt levezette az üdvösségből, és azt gondolta, hogy a cselekvő egyház nem hagyhatja magukra a szegényeit . Kalazanci Szent Józsefre utalok, aki a piarista rend megalapítója, és tudjuk, hogy a piaristák mindmáig az esélyegyenlőség nevében végzik nevelőoktató munkájukat szerte a világban. A tanításból Kalazanci Szent József művének eredményeképpen sokak tanulá sa lett, akik ezért meg tudták szüntetni az oktalan szükséget, mert képessé tettek segíteni magunkon. Az Alaptörvény XV. cikke ilyen értelemben értelmezi az esélyegyenlőség fogalmát. A tanítás tehát szabad, mert minden valóságosat megtaníthat. Csak valótla nt nem szabad állítania, ahogy a sajtónak sem szabadságkorlátozása a tényekhez való ragaszkodás. A tanítás beavatás az égi és földi dolgokba - nagy felelősséggel jár. Végül a Nemzeti hitvallás egyik legmeghatározóbb gondolatát kívánom megerősíteni, mint ol yat, amelynek közvetlen, a mindennapi pedagógiai gyakorlatba is áttehető és átteendő üzenete van mindannyiunk, különösen a neveléssel foglalkozók számára. A munka, az emberi szellem teljesítménye, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság mind olyan a lapértékek, amelyeket az Alaptörvény úgyszólván kőbe vésve kijelöl. A közeljövő oktatási rendszere mint kősziklára fog ezekre támaszkodni. Történelmi jelentőségűnek tekintjük tehát azt a lehetőséget is, amely most
