Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 22 (76. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZILI KATALIN (független), a napirendi pont előadója:
1540 költségvetési gazdálkodás követelményét, amelyért az elsődlegesen viselendő felelősséget az Országgyűléshez, illetve a kormányhoz telepíti. Az államról szóló fejezet a jövő érdekében útját állva az MSZP által vég rehajtott gazdasági kalandorpolitika megismétlődésének, a felelős költségvetési politika és vagyongazdálkodás garanciális szabályainak egész sorát alkotta meg a jövő generációk esélyeinek megőrzése érdekében, az államadósság csökkentésének előírásától a Kö ltségvetési Tanács ellenőrző szerepének megerősítésén, a nemzeti vagyon fokozott védelmén, az offshore cégek állami vagyonhoz és forrásokhoz jutásának tilalmán át a szolidaritáson alapuló állami nyugdíjrendszer jogi stabilitásának garantálásáig. Végül, de nem utolsósorban egy vészesen fogyatkozó társadalom felelős döntéshozóihoz méltóan kiemelten kezeli a házasság és a család intézményének védelmét, amelyet - nyomatékosítandó a szándékot - sarkalatos törvénybe utal. Nemcsak kijelenti, hogy Magyarország tám ogatja a gyermekvállalást, nemcsak deklarálja a gyermekek jogainak és érdekeinek fokozott védelmét, de azt is rögzíti, hogy ezentúl nem lehet olyan adórendszert létrehozni és fenntartani, amely bünteti azokat, akik egy közösség számára a legfontosabb érték ről, a nemzet jövendő tagjainak életéről gondoskodnak. Tisztelt Ház! Hamvas Bélával szólva, nem szabad elfelejteni, hogy az emberben a feladatok a bűnök arányában nőnek. Minél nagyobbak a bűnök, az ember annál nagyobb feladatok kényszerű elvégzését rója ön magára. Azt hiszem, kedves képviselőtársaim, nem érdemes tovább növelni a ránk nehezedő feladatok súlyát; jó, ha elbírunk azzal, ami idáig felgyűlt. S fogadjuk meg Széchenyi szavait is: “komoly méltósággal int az idő elfogulatlan, barátságos tanácskozásra, elérkezett azon időszak, amelyben azon kevesek meghasonlása, kiknek kezeikben van helyezve egy fejledező nemzet jövendő sorsa, még sokkal veszedelmesebb és így kárhozandóbb lenne, mint egyébkor”. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Kedves Baráta im! A nemzet azzal bízott meg bennünket, hogy ügyét e Házban képviseljük, újjáépítsük és megerősítsük életének azon kereteit, amelyeket nekünk kell szabályoznunk. Ez az a feladat, amelyre vállalkoztunk, ez az a szolgálat, amelyet el kell látnunk, ez az a k üldetés, amit be kell töltenünk. Ezzel tartozunk magunknak és az utánunk jövőknek. S ha ennek megfeleltünk, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk a nemzeti hitvallás szavaival, bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában, hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelki erejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Úgy legyen! (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, házelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megado m a szót Szili Katalin képviselő asszonynak, a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvényjavaslat előadójának. Képviselő asszony, öné a szó. DR. SZILI KATALIN (független), a napirendi pont előadója : Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Képviselőtá rsaim! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Sokan mondják, a magyar nyelv milyen finoman strukturált. Az élet végtelen sokszínűségét, bonyolultságát, szépségét képes árnyalataiban is kifejezni. Így van ez a haza, ház, hazánk, házunk szavaink esetében is; a haza mint az itt élők közös háza, a haza mint közös otthonunk. Azt gondolom, hogy amikor alkotmányról, alkotmányozásról beszélünk, akkor az otthonunkat építjük át úgy, hogy közben megmérjük a több nemzedék életét szolgáló közös ház működését és kereteit is. Feltesszük a kérdést magunknak, megváltozotte a világ, megváltozotte benne a mi életünk, megváltoztake utódaink távlatai. A változások sürgetően követelike az átépítést. Igen, kedves képviselőtársaim, nézzünk magunkba, nézzünk tükörbe, mert az elmú lt húsz esztendő változásainak egyik legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy egy mélységesen megosztott
