Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 22 (76. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1536 eredendően mindenki által ideiglenesnek tekintett, átmenetinek szánt alkotmány helyébe lépő demo kratikus alaptörvény elfogadásáig. A kérdés annál is nyugtalanítóbb, hiszen 1990ben a kommunista rendszert leváltó, demokratikusnak tekintett erőknek, ezen belül is az MDFnek és az SZDSZnek együtt, 1994ben pedig a posztkommunistáknak és a demokratikus erők táborából melléjük dezertáló SZDSZnek megvolt az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többsége. A válasz ott keresendő, ahol a rendszerváltoztató kísérlet majdnem teljessé vált kudarcának, látszólag kifogástalan demokratikus berendezkedésünk majdne m elégtelen működésének magyarázata. Az úgynevezett SZDSZ által képviselt és helytelenül liberálisnak nevezett azon destruktív, életellenes, minden társadalmi összetartó erőként számba vehető normát és tradíciót tagadó, illetve módszeresen pusztító, a gátl ástalan önzésre és minden érték semmibevételére épülő agresszív, ugyanakkor a mérsékeltség és tolerancia, a modernség és európaiság képmutató jelmezébe öltöztetett politika erős, három ciklusban kormányzatot meghatározó jelenléte mellett nem volt esély arr a, hogy létrejöjjön az akár szemben álló politikai felek között a közös értékekről vallott azon egyetértés, amely alapul szolgálhatott volna egy új alaptörvény megfogalmazásához. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez az a hiány, amely politikai küzdelmeink et az elmúlt húsz esztendőben inkább hideg polgárháborúhoz, semmit demokratikus vitához tette hasonlatossá. A 2010. évi országgyűlési választások új fejezetet nyitottak Magyarország 1990 utáni történetében. Noha az SZDSZ teljes felmorzsolódásával az általa képviselt ideológia nem tűnt el a politikai színtérről, hiszen a kommunizmus rendszeréből átmentett pozíciókat hosszú ideig csupán pragmatikus módon védő MSZP azt teljes mértékben magába fogadta, azonban az ezt képviselő pártot - vagy ha az LMPt is ide s orolom: pártokat - a választók kirekesztették abból a lehetőségből, hogy továbbra is akadályai lehessenek egy minimális nemzeti közmegegyezésnek. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ahogy húsz év alatt soha nem a Fideszen vagy a KDNPn múlott, hogy nem lett új alaptörvénye Magyarországnak, úgy most sem elsősorban azért lesz, mert a Fidesz és a kereszténydemokraták pártszövetsége a választók jóvoltából kétharmados többséggel rendelkezik a Házban, hanem azért, mert húsz esztendő elteltével most először nyílt es ély arra, hogy egy, a sikeres jövő megalapozásához elengedhetetlen minimális értékkonszenzus mögött több mint kétharmada a választott képviselőknek fel tudjon sorakozni. Tisztelt Országgyűlés! Itt néhány gondolat erejéig minősítenünk kell a Magyar Szociali sta Párt és az LMP vitától való távolmaradását is, amit a két párt hol az alkotmányreform szükségtelenségével, hol időszerűtlenségével, hol előkészítetlenségével, hol a társadalmi konzultáció elégtelenségével, hol az előterjesztés legitimációjának vélt hiá nyosságaival, hol némely tartalmi elemének elfogadhatatlanságával próbál indokolni, mikor éppen melyik érvet látja célszerűbbnek. A magunk részéről fontosnak látom leszögezni a következőket. Először is, amint az elhangzott, húsz esztendeje ló g a levegőben az alkotmányozás kérdése. Alkotmányozási kényszer, ahogyan sokan mondják, hála istennek, nem úgy, mint 1949ben, valóban nincs, szükség és lehetőség viszont annál inkább van, ami számunkra pedig felelősségünkből fakadóan kötelezettséget terem t. Másodszor: tavaly nyár óta, az alkotmányelőkészítő eseti bizottság életre hívása óta zajlik az előterjesztés felett ma kezdődő vita előkészítése, amely idő sem a korábbi magyarországi hasonló példákhoz képest, sem pedig nemzetközi összehasonlításban ne m tekinthető rövid időnek. Harmadszor: se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak és módozatoknak, amelyek révén az előterjesztők meg akarták ismerni az alkotmányozás kapcsán felmerülő véleményeket és javaslatokat, beleértve a parlamenti pártok által javaso lt társadalmi szervezetek bevonását az előkészítő munkába, vagy kérdőívek kiküldését nyolcmillió magyar választópolgárnak, amelyből majd’ egymillió válaszolt is a megszólításra. Negyedszer: az alkotmányelőkészítő bizottság által asztalra tett koncepciót p usztán szabadon felhasználható orientációs anyagnak elfogadva és ezzel párhuzamosan a Házszabályt módosítva
