Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 16 (74. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1430 fizesse meg. Önöktől fo lyamatosan azt halljuk, hogy itt egy hármas megosztásra van szükség, amelynek értelmében az egyes ember szinte ugyanannyira felelős, mint az a kereskedelmi bankrendszer, amely lényegében előidézte ezt a problémakört, és akit senki sem számoltatott el a fel előtlen, folytatólagosan felelőtlen hitelezési politikája miatt. Ki számoltatta el a bankrendszert annak okán, hogy egymásra licitálva a képviselői 110115 százalékot hiteleztek meg az ingatlanok után, tehát jóval több pénzt adtak ki, mint amennyit lehetet t volna, egy olyan felelőtlen hitelezési helyzetet állítottak elő, amelynek egyenes következménye volt ennek a lavinának a mind nagyobbá és nagyobbá növekedése? Az ellen sem szólalt fel senki, hogy adott esetben a késedelmi kamatok tekintetében még mindig 30 százalékos terhelésekkel kell számolni, és mégsem látható az, hogy bárki gyeplőt rakna ezekre az intézményekre. Nem érhető el továbbra sem az öncsőd intézménye sem, tehát az az eset, ami egy vállalkozás esetében elérhető. Lényegében egy vállalkozás fels zámolhatja magát a számlák kifizetése, ellentételezés nélkül is, a magánszemély pedig mehet az utcára. Milyen aránytalanság lelhető fel ebben? Tehát ki kell mondani végre egyszer, hogy a kereskedelmi bankrendszer is felelős a kialakult helyzetért. Tudom, h ogy önök ezzel nem lennének népszerűek a kereskedelmi bankok és egyáltalán a multinacionális tőke körében, de ha bármilyen forradalomról, ha bármilyen nemzeti érzületről beszélünk, akkor ez lenne a nemzeti cselekvési minimum, hogy nevezzük meg a felelősöke t, hiszen csak innen lehetne továbblépni. Ugyanígy az előterjesztés, de a későbbi és eddig fellelt víziók megint csak zavarosak a tekintetben, hogy mit csinálunk, mondjuk, a végrehajtási maffiával. Azért nevezzük maffiának, mert továbbra sem ment keresztül az a jobbikos javaslat, amelynek értelmében, mondjuk, 2, azaz kettő százalékban maximálnánk a végrehajtási jutalékot. Jelen pillanatban egy tízmilliós ingatlan esetében nem ritka az, hogy ennek 10 százalékát, tehát adott esetben egymillió forintot elvisz a végrehajtó jutalék jogcímén. Ha ezt maximálnánk, abban az esetben elmondhatnánk azt, hogy nem adnánk pluszmotivátorokat azoknak a kezébe, akik érdekeltek abban, hogy a magyar nemzeti ingatlanvagyon a piacra, dobra kerüljön, később pedig idegenek kezébe. Tehát teljesen egyértelmű, itt is lehetne lépni. Nem merült fel az sem, hogy a folyamatosan, folytatólagosan visszaélő magatartást tanúsító bankok esetében mi legyen a működési engedélyekkel. Függesszük fel ezeket adott esetben! Beszéljünk arról is, hogy e gy nemzeti kríziskezelőt kellene felállítani, hiszen itt már nemcsak eszközkezelőre van szükség, hanem komplex módon, csomagban kellene ezt a helyzetet kezelni, és a csomagban kezelés elmaradása további súlyos károkat okoz. Hosszú távon kellene beszélnünk a hitelek forintosításáról is. Ne legyen devizában kiszolgáltatva magyar ember külföldi kereskedelmi, multinacionális érdekeltségeknek pusztán azért, mert senki nem írt alá szerződést arra vonatkozóan, hogy egy év alatt egy átlagos devizahitel törlesztőrés zlete mintegy 3133 százalékkal fog növekedni. (18.00) Nem lehet ennek kitenni magyar embereket. Ha van egy kormányzat, annak az egyetlen feladata az lehet, hogy természetszerűen védelmet biztosítson saját állampolgárai számára. Hiszen enélkül nem lehet te ljes értékű az a feladat, amit betölt. Aránytalan az is, hogy multinacionális cégek több ezer milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatásban részesültek az utóbbi években, évtizedekben, eközben nemcsak a magyar vállalkozások, de a magyar civilek is belekényszerültek abba a helyzetbe, hogy devizaalapú hiteleket vegyenek fel, amelyek növekménye kiszámíthatatlan volt. És amikor önök arról beszélnek, hogy a szabad felhasználású hiteleket felvevőket vegyük ki ebből a körből, nekik ne nyújtsunk menedéke t, akkor elfelejtik azt, hogy nagyon sokan a szabad felhasználású hiteleket is lakáscélokra fordították vagy voltak kénytelenek fordítani, mert a bank csak ilyen feltételek mellett állt szóba velük. Vagy beszélhetünk arról is, hogy az úgynevezett adósságre ndező, adósságegyesítő hitelek nagyon sok esetben ilyen szabad felhasználásúak, és az ilyenek felvevőit, akiket rábeszéltek, belekényszerítették
