Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 16 (74. szám) - Gyöngyösi Márton (Jobbik) - a külügyminiszterhez - “Hány csontvázat rejt még a Külügyminisztérium szekrénysora?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
1395 hogy az szttisztek azonosságának nyilvánosságra hozatala után az egyetlen magyar minisztérium lett, ahol nem egy, hanem egyenesen hét szigorúan titkos állományú tisztet alkalmaztak. Szégyen, gyalázat, amely s zinte kódolva volt abban a rendszerben, amelyet az a Martonyi János igazgat, aki az egypártrendszer összeomlása előtti évben lépett be az szttiszteket fenntartó MSZMPbe, és lett annak privatizációs biztosa. Már fel sem soroljuk azokat, akik nagykövetként “szenvednek” ma, és korábban a Gyurcsány- és Bajnaikormány exponált emberei voltak. Most Lovró Csaba ciprusi nagykövetről derült ki, szintén szttiszt volt. Értesüléseink szerint az Európai Unió mellett működő állandó képviseleten dolgozik Vasas Éva Réka fejlesztési ügyekkel foglalkozó diplomata, aki kizárólag azért kerülhetett külügyi állományba, mert a szintén kommunista titkos ügynök Fekszi Márta barátnője és telekszomszédja. De említhetném az Európai Bizottság budapesti képviseletét vezető, az SZDSZ é s az MSZP feltétlen hívének tartott Szűcs Tamást is, aki Balázs Péter és Kovács László volt MSZPs uniós biztosok kabinetjében dolgozott, vagy éppen Mányik Júliát, aki jelenleg protokollosként működik a brüsszeli uniós képviseleten, aki korábban brüsszeli sajtóreferensként tett tanúbizonyságot egyértelmű balliberális kötődéséről. A külügyminiszter talán fél a vele mindig is kesztyűs kézzel bánó balliberális sajtó bírálatától, ha felszámolja minisztériumának jelenlegi státusát mint a Gyurcsány, Bajnaikormá nyok külpolitikai, diplomáciai elfekvőjét? Ön szerint nem várható el, államtitkár úr, hogy húsz évvel a rendszerváltás után egy magát nemzetinek valló kormányzat külügyminisztere kisöpörje állományából a kommunista diktatúrát kiszolgáló ügynököket, valamin t az utódpárt holdudvarához szorosan köthető apparatcsikokat? Remélem, hogy ezúttal nem az öntől megszokott választ kapom (Az elnök csenget.) , miszerint a nevezettek a minisztérium teljes bizalmát élvezik, fideszes képviselőtársaim egyöntetű tapsával kísér ve. Köszönöm, várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Gyöngyösi képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Mindene kelőtt azt szeretném leszögezni, hogy ne a Külügyminisztériumon kérje számon a képviselő úr azt az ügyet, ami nem a Külügyminisztériumon múlik. Ez a kérdés 1990 óta nincs rendezve, túlmutat a Külügyminisztériumon, túlmutat a Külügyminisztérium kompetenciáj án. (Novák Előd közbeszól.) Másrészt nem értem azt, képviselő úr, hogy egyelőre egyedül a Külügyminisztérium reagálta le az szttisztekkel kapcsolatos ügyet. Tudnivaló, hogy az szttisztek a kommunista diktatúra tartópillérei voltak, akik százezrek életét nyomorították meg hosszú évtizedeken keresztül. Ezért is döntött úgy a Külügyminisztérium, ahogy döntött. Mi történt pontosan? Bizonyára tudják, hogy egy internetes honlapon neveket tettek közzé (Kovács Tibor: Hiányosan! Hiányosan! - Közbeszólás az MSZP so raiból.) , ezt követően a Külügyminisztérium lefolytatott egy vizsgálatot, és hét olyan személy munkaviszonyának a megszüntetéséről döntöttünk, akik a rendszerváltozás előtt is a Külügyminisztérium állományában dolgoztak, illetőleg most is ott dolgoznak, és szttisztek voltak, tehát beépült hírszerzőként voltak szttisztek. Megjegyezném ugyanakkor, hogy a megjelent lista pontatlannak bizonyult a vizsgálat eredményeképpen; ezért is tartottuk fontosnak a vizsgálat lefolytatását. Végezetül azt szeretném a képvi selő úrral közölni, hogy a minisztérium azokat, akik hivatalból a külső hírszerzésnek dolgoztak, vagyis a külső hírszerzésben voltak állományban, azok ügyét nem vizsgálta nemzetbiztonsági megfontolások alapján. Ezen túlmenően fontosnak tartom azt is leszög ezni, hogy az Információs Hivatal az elmúlt húsz esztendőben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyértelműen demokratikus
