Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A nyugdíjreform és adósságcsökkentő alappal, valamint a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
138 azután ki tudja, hová rendelik majd. Merthogy a törvénymódosítási javaslatban szereplő érvelés alapján félő, hogy egyetlen adófizető, legyen az magánszemély vagy vállalkozás, sem lehet majd biztonságban a Fidesz házi revizoraitól. Ha szakmai szempontból szeretném értékelni az előttünk lévő törvényjavaslatot, nagy bajban vagyok, mivel szakmai érvelés hírből sem található a törvényjavaslatban. Röviden próbálkozzunk meg az indítvány elemzésével! A visszafogottan csak kormányzati ellenőrzési szervként nevesített Kehi vizsgálhat ná a magánnyugdíjpénztárak gazdálkodását és működési költségeiket. Ennek indokoltsága már önmagában is nehezen látható be, tekintettel arra, hogy ez nem tartozik szorosan hozzá a vagyonátvételhez. Ez utóbbinál külön felhatalmazás nélkül is minden adat a ny ugdíjbiztosító rendelkezésére áll jelenleg is. De a törvényjavaslat igazán vérlázító része csak ezután következik. Selmeczi képviselőtársunk és csapata mindezt visszamenőlegesen tennék, ami már teljesen egyértelművé teszi, hogy a cél nem a vagyonátadáshoz szükséges adminisztráció elvégzése, hanem elsősorban politikai célokat szolgáló elszámoltatás. (Folyamatos zaj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott.) Tavaly októberben, amikor még csak a folyó járulékbefizetések einstandolása, nem pedig az eg ész második pillér beszántása volt terítéken, lefogadom, hogy a képviselő asszony sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy ilyen törvényjavaslatot kell védelmeznie. Ezúton megkérném Pósán képviselőtársamat, hogy a miniszterelnök úr évértékelőjében elhangz ott szavakat, amelyek szerint ez a megújulás éve kell hogy legyen, a parlamenti bekiabálásokban is igazán tessék alkalmazni. Az “ülj le” kifejezés igazán tavalyi kifejezés volt. Köszönöm szépen a zárójelet. (Több fideszes képviselő közbeszól és tapsol.) De még ha a legnagyobb jóhiszeműséget is feltételezzük a kormány részéről, szakmai szempontból akkor is érthetetlen, hogy az 1. § szerint a pénztártag portfólióját alkotó eszközök átadását és átvételét miért a Kehi, miért nem a PSZÁF ellenőrzi. Csak a PSZÁFnek van a feladathoz megfelelő tőkepiaci ismerete, a PSZÁF felügyelte folyamatosan a pénztárakat, nekik szolgáltattak adatot havi rendszerességgel a pénztárak, tehát kivétel nélkül minden információ birtokában ő van, ami egy átadásátvétel során figyelembe jöhet. A Kehinek eddig is joga volt a banktitokhoz hozzájutni, de kizárólag a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a költségvetési szervek gazdálkodását érintő ellenőrzések vonatkozásában. A magánpénztári vagyon nem tartozik ebbe a körbe. Attól, hogy most beolvasztásra kerül az alapba, sem a múltra, sem a jövőre nézve nem terjedhet ki a joga a Kehinek, hogy ezekhez bármilyen indokkal is hozzáférjen. Ezek nem költségvetési pénzek, hanem magánsz emélyek megtakarításai, amelyek eddig is ellenőrzött formában és csatornákon keresztül jutottak el a pénztárakhoz. Folytatva a jóhiszemű megközelítést, a 8. §ról akár még el is hihetnénk, hogy önmagában nem lenne rossz, ha a PSZÁF adatot szolgáltatna a Ke hinek és költségvetési szervek beszerzéseivel kapcsolatos pénzmozgásokról. Csakhogy ez a 8. § logikailag ebbe a törvénymódosításba került beillesztésre, tehát egyértelmű, hogy a pénztári vagyonokról szóló adatszolgáltatásra terjed ki. Ráadásul azokra a pén ztári adatokra is vonatkozik, amelyek nem kerülnek be az adósságcsökkentő alapba, tehát továbbra is a magánszemélyek megtakarításai lesznek, vagyis ezekről is kell majd adatot szolgáltatni. (22.50) Tehát a kormány pontosan tudni fogja, hogy annak a 100 eze r embernek, aki maradt a magánnyugdíjpénztárakban, hogyan változik a számlája. A cél így egyértelműen az, hogy felmérjék, azok közül, akik maradtak a rendszerben, kik azok, akik az önkéntes pénztárakban rendszeres megtakarításokat eszközölnek, kik és mekko ra vagyonnal bírnak a csonka pillérben. Nem véletlen, hogy még tavaly beleillesztették a PSZÁFtörvénybe, hogy az önkéntes pénztárak felett a PSZÁF átveheti az irányítás jogát. Hamarosan eljön az az idő is, amikor ha elég nagy vagyon lesz az önkéntesekben, hogy azt is einstandolni akarja a gazdagok számára juttatott felesleges
