Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A nyugdíjreform és adósságcsökkentő alappal, valamint a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
135 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitk ár Urak! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Hasonló névvel már több előterjesztést tárgyalt a parlament, tehát egy folyamat részesei vagyunk, egy gyors folyamaté, amelynek a politikai körülményeiről már nagyon sokat beszéltünk. Nem állhatom meg, hogy ismét el ne mondjam, önök 2010 tavaszán a választási kampányban még azt ígérték, hogy megvédik a nyugdíjpénztárakat. Ezt egyébként még az őszi kampányban is hangoztatták, ennek ellenére október 3a után általános frontális támadást indítottak a magánnyugdíjpénztár akkal szemben. Politikai okuk volt erre, hiszen ezek a pénztárak egy megbízhatóságot nyújtottak nagyon sok embernek, nagyon sok fiatalnak is egyébként, akik ezáltal tervezhetően nyugdíjhoz jutottak volna. A dolog megtörtént, önök mármár a karácsonyfa alat t áterőltették a parlamenten ezt a jogszabályt, és nagyon rövid időt adtak arra, hogy az emberek eldöntsék, mit gondolnak. Rövid időt hagytak erre, hiszen január 31ig dönthették el, csak munkanapokon, nyitvatartási időben; emlékezzenek, még az ügyfélkapus módszert sem fogadták el, ami végképp érthetetlen volt, holott volt ilyen módosító a Ház előtt. De nemcsak az volt a probléma, hogy január 31ig volt a határidő, hanem az is probléma volt, hogy fegyvert szegeztek az emberek fejéhez a döntés kapcsán. Akkor is elmondtam, most is elmondom - úgysem fogunk benne egyetérteni , hogy semmiféle szabad választásról nem volt szó, mert aki úgy döntött, hogy maradni szeretne a magánnyugdíjpénztárában, annak elveszik az állami nyugdíjjogosultságát, és jövőre további sz olgálati időt már nem tud szerezni. Tehát az a példa nélküli, alkotmányellenes és jogállamban érthetetlen helyzet áll elő, hogy jövőre dolgozni fog valaki, de szolgálati időt nem szerez, aki a magánnyugdíjpénztárában maradt. Tehát mielőtt ilyen óriási nagy sikertörténetként értékelnék, ami történt, azt azért el kell mondani, hogy így minimum nagyon nehéz döntés elé állítottak rengeteg embert, aki az ilyen típusú hosszú távú nyugdíjmegtakarításait szerette volna megtartani, merthogy azok örökölhetők, sajnál atos halálesetek alkalmával a családtagokon nagyon komolyan segített ez, egyébként pedig a nyugdíjnak egy fontos lába is volt ez, hiszen az állami láb mellett ez fontos és mindenki számára elfogadható többletnyugdíjat biztosított volna, ma akár még harminc éves embereknek is. Ennek fényében azt mondom, hogy gratulálni lehet annak a 102 ezer embernek, aki ilyen körülmények között, ilyen sarokba szorítva is úgy döntött, hogy maradni szeretne a magánnyugdíjpénztárában, azzal együtt, hogy önök elveszik tőlük az állami nyugdíjjogosultságot, és szolgálati időt sem szerezhetnek. Beleértem ebbe azt a sok tízezer embert, aki jogfenntartó nyilatkozatot tett ebben az időszakban. Azt gondolom, az ő igényük is érvényesíthető lesz akkor, amikor vagy az Alkotmánybíróság, va gy nemzetközi fórumok rendet tesznek majd ebben a helyzetben. Szerintem a helyzet példa nélküli. Ennek a folyamatnak egy újabb lépcsője ez az előterjesztés, amely kapcsán el lehet mondani, hogy ugyan nem kötelező alaki kellék, de az adatvédelmi biztos aján lását meg lehetett volna kérni, már csak azért is, mert belépésével nemcsak üzleti titkokat, hanem pénztártitkokat is megtudhat a Kehi. Ez egyébként komoly probléma, mert a pénztártagok érdekének védelmében a személyükre, vagyoni és üzleti helyzetükre vona tkozó adatok a pénztári adatok. Azok után tehát, hogy átkerül ez a vagyon, nem igazán értem, hogy ilyen típusú adatok ismeretére miért van szükség; nem szólva az üzleti titkokról, de az emberekhez igazán direktben a pénztártitok kérdése kötődik. Nagyon kív áncsi lennék arra, hogy az adatvédelmi biztos erről a kérdésről mit gondol, de ezt ebben a pillanatban nyilván nem tudhatjuk meg, hiszen ez is egy nemrég behozott előterjesztés. Ha már ezt felvetettem, akkor kérdés lehet az is, hogy az illetékes bizottság, az emberi jogi bizottság is tárgyalhatta volna az ügyet; ha meg már a szociális bizottság az egész folyamatot végigtárgyalta - hiszen nyugdíjkérdésről van szó , akkor pedig a szociális bizottság elé is illett volna ezt az előterjesztést odarakniuk. Hát, nem igazán sikerült ez sem. Ismételten a magánpénztárak működése kapcsán vannak prekoncepcióim korábbi dolgok kapcsán, de azt elmondanám, hogy ezekre a pénztárakra szigorúbb jogszabályok vonatkoztak,
