Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KOVÁCS TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz):
1336 KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Úgy gondolom, fontos lenne tisztáznunk, amit Hollósi képviselő úr az előbb bejelentett, hogy visszavonat módosító indítványt, ugyanis az ajánlás szerint, amire ő hivatkozott, azt nem ők adták be, másrészt pedig ő maga, ha több képviselőtársával együtt n yújtották be a javaslatot, nem vonhatja vissza az indítványt, csak a többiekkel együtt. Tehát jó lenne, ha ezt itt a plenáris ülésen tisztáznánk. Még egy dologról szeretnék beszélni a 3. és a 4. ajánlási pont kapcsán, tisztelt elnök úr. Létrehoz a jogszabá ly egy úgynevezett egészségvédelmi érdekképviseletet ellátó társadalmi szervezetet, amelynek még ráadásul költségvetési támogatást is nyújt ez a jogszabály. Egy módosító indítványban kormánypárti képviselők még azt a kitételt is ki akarják venni a szabályo zásból, hogy egy országos társadalmi szervezet nem kötelezően kell legalább ötven taggal rendelkezzen. Hát milyen országos hatáskörű szervezet az, amelynek még ötven tagja sincsen? Tehát úgy tűnik, mintha ez a törvényi szabályozás valami, mondjuk, Fidesz k özeli társadalmi szervezetet akarna a költségvetésen keresztül támogatni. Jó lenne, ha ezt tisztáznánk, hogy ez így vane vagy nem így van; vagy egy ténylegesen működő társadalmi szervezetet kívánnak ilyen módon támogatni, de akkor az nem lehet feltétel, h ogy ötven tagja se kell legyen ahhoz, hogy támogatható legyen. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Kőszegi Zoltán képviselő úr következik ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Fideszképviselőcsoportból . KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Ha Szávay képviselő urat kérhetem még, hogy a cigarettától még tartóztassa magát! (Szávay István a szakértői páholyban tartózkodik.) Neki szeretném mondani, ha most, tisztelt képviselő úr, annak idején a kábítósz erek fogyasztása terjedt volna el előbb, mint a dohányzás, és most arról vitatkoznánk, hogy a kábítószert nem fogyasztók védelméről akarunk törvényt alkotni, akkor ön milyen álláspontot foglalna el? Tehát hogy gondolná, akkor úgy érezné, hogy azokat kireke sztjük, akik kábítószert fogyasztanak? Ugyanis nagyon a határmezsgyén járunk. Én magam úgy gondolom, és vannak olyan szakemberek is, akik ezt így vélik, hogy a rendszeres dohányzás is a kábítószer valamilyen kategóriájába tartozik. Tehát én igenis azt mond om, hogy ez a törvény elsősorban a nemdohányzókat védi közvetlenül, de közvetett módon a dohányzókat is védi. Egyébként a társadalomnak olyan szempontból is fontos ennek a törvénynek a megalkotása, hogy tegyünk ezen az úton is azért, hogy a nemzet fenn tud jon maradni, és többen maradjanak életben, többen születhessenek, mert egyébként még a meddőségre is hatással van a dohányzás - ezt is szakemberek mondják, nem csak én. Illetve a dohányzók eddig kirekesztettek minket, nemdohányzókat nagyon sok helyről, nag yon sok helyre nem tudtunk bemenni, vagy meggondoltuk, hogy bemenjünke, mert egyszerűen nem akartuk elszenvedni azokat a dolgokat, amit el kellett eddig szenvedni. Úgy gondolom, hogy ezt nem innen kellene megközelíteni, hogy kirekesztünke a társadalomból valakit, vagy sem, hanem azt kellene megfontolnia mindenkinek, hogy a társadalomra összességében a törvény megalkotása pozitívan hat, vagy sem. Erre kérem önt is, hogy ezt fontolja meg, és tegye félre a napi praktikumokat. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraibó l.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Szávay képviselő úr végighallgatta, úgyhogy bizonyára eljutottak hozzá is ezek a gondolatok. Most kétperces hozzászólásra Gyimesi Endre képviselő úrnak adok szót. DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz) : Tisztelt Elnök Ú r! Kedves Képviselőtársaim! Széchenyi István mondotta egyszer egy beszélgetés során, hogy “rajtunk senki nem fog segíteni, de nem is segíthet, mint mi magunk”. Ha mi magunk
