Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - ÉKES ILONA (Fidesz):
1311 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ékes Ilona képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. ÉKES ILONA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanapunk témája a jövő, az, hogy lesze jövőnk. A múlt ismeretéből tudjuk továbbépíteni a jövőnket. Régen azt mondták a várandós asszonyra, hogy jövője van, ma azt, hogy terhes. A termékenység, a várandósság, az anyaság a múltban alapvető érték volt, amely a nemzedékek fe nnmaradását biztosította. Az anyaság intézménye szükséges a társadalom túléléséhez. Az anyaság különbözik az apaságtól, de a kettő kiegészíti egymást. De mi is az anyaság? Erős nagyanyáinknak egy ilyen kérdés értelmetlennek tűnne. Általában több gyermekük volt, kemény fizikai munkavégzésük mellett ők tanították, nevelték a gyermekeiket. Akkoriban mindenki tudta, mit jelent anyának lenni. Az anyaság a család és a társadalom alapvető intézménye volt, ezzel szemben ma az anyaságot több oldalról támadják. A 70es évek feminizmusa megfosztotta az anyaságot minden jelentőségétől és az azt megillető tisztelettől. A fogamzásgátlók, az abortusz térnyerésével a szexuális élet és a gyermek már nem tartozik szorosan össze. A gyermek kívánt vagy nem kívánt következmény, az egyén választásától függően, az anya döntése alapján vagy megszületik, vagy nem. Bernard Shaw szerint az igazság az, amit akkor is ki kell mondania az embernek, ha megkövezik érte. Az emberi élet a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, ez tény. Lehet jogi csűréscsavarással önállónak vélni a magzatot, de jogi személyként csak az élve születésétől kezelni, vitatkozni azon, hogy a magzat önálló személyiség vagy az anya része, vagy az anya önrendelkezési joga az elsődleges. Ahogyan az alkotmányjogász foga lmazott, az abortusszal szemben nincs jogvédelme a magzatnak. Egyvalamit nem lehet: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az abortuszhoz való jog azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag felszabadítanak, valójában azonban mélységesen egyenlőtle n helyzetbe hozzák és ily módon is veszélybe sodorják a nőket. Mára már egyre több kutatás bizonyítja, hogy a posztabortusz szindróma hihetetlen kínokat és szenvedéseket okoz, nemcsak az abortuszon átesett nőknek, a családjuknak is. Kihat az egész életükre , még akkor is, ha nem akarnak tudni róla. Fontos ráébreszteni a társadalmat a felelősségteljesebb életre, tudatosítani, hogy az abortusz nem lehet sem terhességmegelőző, sem családtervezési módszer. A másállapot áldott állapot, nem terhesség. Jean Paul az t mondja: “Az élet olyan, mint egy könyv: az ostoba felületesen átlapozza, a bölcs gondosan olvassa, mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja.” A Magyarországon szocializálódó nők alapvetően kétféle hatásnak vannak kitéve: a család és a társadalom hatásain ak. Az előbbiben a dolgozó, önmegvalósító anya, illetve sajnos az egyedülálló anya képe a meghatározó; a másik az önzően terméketlen, csak az élet élvezését előtérbe helyező szingli. Fontos megkülönböztetni azoktól, akik családot szeretnének, de kénytelene k még egyedül élni. Ez vagy materiálisan vagy lelkileg heroikus, nehéz szerep, amelyre nem vágynak a lányok. A társadalmi szocializáció eszköze, a tömegkommunikáció, a média, amelyről bebizonyosodott, hogy a lányok önértékelését jelentősen rontja. A belső önkép sérülése, a külső várható életút nehézsége egyfajta sorstalanságot eredményez. A nők nem hallják meg létük természetes hívását, életük folytonos próbálkozás, hamis szerepváltások sora. A munkában és a politikai életben létrejött szervezési rendszerek nem kedveznek a gyermekes családoknak. A munka terén is kevés olyan nő van, aki elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy megkérdőjelezze a munkarendet, és követelje, hogy azt a kisgyermekes szülők igényeihez igazítsák. Azok a férfiak is kevesen vannak, aki k szakmai munkájuk mellett teljes felelősséggel vállalják az
