Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - MAGYAR ANNA (Fidesz):
1306 körülbelül a fiatalok egyharmada vesz részt a felsőoktatásban, tehát elég sok embert érint ez a probléma, különösen azért, mert a nők átlagos életkora az első gyermekek születésekor, ahogy miniszter úr is mondta, majdnem 28 év, s a magas végzettséggel rendelkezők körében ez az életkor még magasabb. (14.10) Őket emiat t is külön kell kezelni, és azért is, mert vélhetően ők fogják a társadalom szellemi elitjét alkotni. Tehát az államnak is érdeke lenne, hogy az ő gyermekeik megfelelő életkorban, az anyák megfelelő életkorában szülessenek meg. Ráadásul az ő körükben a leg nagyobb a különbség a kívánt és a ténylegesen megszülető gyermekek között. Ez még egy olyan indok, amely alátámasztja, hogy külön foglalkozzunk az ő helyzetükkel. Néhány rövid javaslatot még elmondanék, hogy milyen változások lennének szükségesek a felsőok tatásban, amelyek elősegíthetnék, hogy a fiatalok hamarabb vállaljanak gyermeket. Például az állam tegye ingyenessé a továbbtanulási lehetőségeiket, a másoddiploma- vagy a PhDképzéseken való részvételüket, mind a nők, mind a férfiak számára. Szintén új sz emlélet szükséges az intézmények tekintetében, hogy az ilyen családok kettős hivatását - az egyetemi oktatásban való részvételüket és a családban betöltött szerepüket - elfogadja, rugalmas tanulmányi és vizsgarendet biztosítson számukra. S még egy nagyon f ontos javaslat: az egyetemi városokban készüljenek kiemelt beruházásként olyan lakások, amelyek lehetővé teszik, hogy az ilyen fiatalok megfelelő körülmények között tudjanak lakni, illetve az egyetemekkel együttműködésben létrehozzunk mini bölcsődéket és ó vodákat, hogy amíg az anya vagy az apa - esetleg mindkettő - az elfoglaltságait intézi, a gyermekét egyéves kora után biztos helyre tudja elvinni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képvisel ő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Magyar Anna képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő asszony. MAGYAR ANNA (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán meglepő egy anya és nagymama szájából a gazdasági kérdések feszegetése a gyermekvállalás kapcsán, azonban egyesek könnyen esnek abba a csapdába, hogy az érzelmeket hangsúlyozva szőnyeg alá söprik a gazdasági szempontokat. Például a nyugdíjak ügyének egysíkú felfogása szerint elég, ha pénzt gyűjtünk nyugdíjas éveinkre, nincs más teendő. Valóban? Végezzünk el egy gondolatkísérletet! Egy ma 1820 éves fiatal munkába áll és nem vállal gyermeket. 4045 évet így dolgozik, majd nyugdíjba megy. Tegyük fel, hogy saját korosztályából mindenki í gy gondolja, és ugyanígy gondolják a következő évfolyamok is 45 éven keresztül. A példabeli fiatal 45 év után nyugdíjba megy. Összegyűlt a nyugdíjjáruléka. Minden rendben van? A szélsőséges példák időnként felnyitják a szemünket. A vázolt kép borzalmas jöv őt vetít elénk gyermekzsivaj nélkül, de a meg nem született gyermekek majd gazdaságilag is hiányozni fognak. Ki termeli majd meg a nyugdíjasoknak a kenyeret, a tejet, a gyógyszert és a többit? A gyermek igenis gazdasági tényező, és a meg nem született gyer mekek tőkekivonást jelentenek. Szerencsére e szélsőséges példa nem létezik, de nyomai itt vannak mindennapi életünkben. A nagyobbik fiam 1975ben született, a csúcs idején, amikor egyetlen évben 192 ezernél is több gyermek jött világra. Manapság már ennek jó, ha a fele. Százezer alatti már ez a szám évről évre. A ’75ös születésű fiatalok lassan kikerülnek a reprodukciós korból, és az ő korosztályukból származott a sajnos százezer alatti éves születésszám. Mi várható akkor a következő, kisebb létszámú koros ztályoktól? Nagyon nehéz belegondolni ebbe. A gyermeknevelés társadalmi költségeit a családok felvállalják és ezzel mindannyiunk jövőjét teremtik meg. Vállalják az oktatásinevelési költségeket, a nagyobb háztartás, a gyermekek fogyasztásának költségeit, a kieső jövedelmeket és sok esetben az alacsonyabb státusú életpályák miatti jövedelmi hiányokat is.
