Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - SÓS TAMÁS (MSZP):
1303 egészségben, betegségben, holtomiglan, holtodiglan, az a deklarált elfogadás, amiben benne van az ismeretlen jövő a párunkkal együt t. Számtalan kutatás és felmérés bizonyítja, például Kopp Mária több évtizedes munkája, hogy a jól működő házasságra épült családok a legbiztosabb védő tényezők a különféle testilelki bajok ellen. Hiszen biztonságot adnak, biztonságot a szülőknek, a megsz ületett és születendő gyermekeknek. Egy jól működő családban nem marad magára a leendő édesanya, legyenek bármilyenek a körülmények. Egy jó házasságban a férj és a feleség egymás segítségei és támaszai. Nem véletlen, hogy politikánk hangsúlyos része a csal ádok támogatása, a házasság és a család társadalmi megbecsültségének növelése, a felelősségteljes gyermekvállalás ösztönzése. Mert a gyermek közös kincsünk; nekem három van. Férjemmel abban bízunk, hogy legalább kilenc unokát fogunk dajkálni, hogyha majd e ljön az ideje. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Sós Tamás képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó. SÓS TAMÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt H áz! A családpolitikát számos aspektusból közelítettük meg. Én valójában két dolgot szeretnék kiemelni a rövid hozzászólási lehetőségben. Az egyik, hogy megközelítettük az egyén szempontjából, megközelítettük a család szempontjából és a társadalom különböző aspektusából. Amit szeretnék szóba hozni, hogy ne felejtsük el ezt a vitát. Ne felejtsük el ezt a vitát akkor, amikor a legkülönbözőbb kérdésekről döntünk itt a parlamentben, mert ez a mi felelősségünk, úgy gondolom, hogy azokat a szempontokat, amelyek it t megfogalmazódtak, igyekezzünk érvényre juttatni. Gondolok olyan kérdésekre, ami már részben szóba került, például akár a családi adózás kapcsán, szociális támogatások kapcsán, munkahelyteremtés kapcsán, közfoglalkoztatás kapcsán, és sorolhatnám. Ne csupá n a tehetősebbeknek kedvezzünk, hanem gondoljunk a középrétegre, és gondoljunk a kevésbé tehetősekre is. Egy kérdést szeretnék feltétlenül kiemelni. Ez pedig arról szól, hogy fenntarthatóság. Ma nem csupán a csökkenő gyermekszám fenyeget, hanem fenyeget a szegénység és a tartós munkanélküliség újratermelődése. Ilyen aspektusból szeretnék szólni arról, hogy például az iskolázottság, az iskoláztatás kérdése milyen. Ha megnézzük, hogy ma a gyerekek hány százaléka végzi el az általános iskolát, és nem megy tová bb, ez egy kritikus szám, hogy amikor egynegyedük nem szerez az általános iskolánál magasabb végzettséget, úgy gondolom, hogy ez egy jelentős probléma, mert itt nem csupán az öregedésről meg a csökkenő gyermekszámról van szó, hanem arról, hogy milyen társa dalmi problémával kell a következő időszakban szembenéznünk. Tehát ilyen értelemben a családpolitikához, úgy gondolom, ha áttételesen is, de hozzátartozik, hogy legyenek jó iskoláink, óvodáink, bölcsődéink, jó szakmája legyen a fiatalnak, hogy azután tudjo n boldogulni, és jó munkája legyen, tehát el tudjon helyezkedni. Ilyen vonatkozásban én aggasztónak tartom még családpolitikai szempontból is a tankötelezettségi kor levitelét 15 évre. Én ezt gondnak tartom. A demográfiai egyensúlyok romlását tehát nem csu pán kiegyensúlyozni kell, a demográfiai hatásokat enyhítő intézkedéseket kell tenni, hanem ilyen típusú megközelítést is kell tenni. (14.00) Végül a nők autonóm szerepét szeretném kiemelni. Itt Szűcs Erika gondolatát, úgy gondolom, érdemes lenne továbbfoly tatni, én ajánlom, ezt gondoljuk közösen végig. Ő a norvég példát mondta, a férfiszerep jelentőségét emelte ki, ebben úgy gondolom, hogy mindannyiunknak van tennivalója. Figyelemreméltó az, hogy mondjuk, Svédországban a hölgyek 76 százaléka a 1564 éves
