Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik:
1301 Talán úgy kezdeném, hogy ha a módszerekben nem is, de a célokban, meg merem kockáztatni, hogy minden parlamenti frakció egyetért, nevezetesen, hogy a cigány ság jelenlegi állapota tarthatatlan. Mi azt mondjuk, hogy az eddigi elmúlt évtizedek liberális szemléletén alapuló, pozitív diszkriminációs törekvések csődnek, zsákutcának bizonyultak. Ennek a felelősei megvannak. És a felelősök között egyenrangú partnerek a liberális politikusok mellett a cigányság volt és jelenlegi vezetői is, akik addig sem jutottak még el, hogy kimondjuk azt az egyszerű tényt, hogy nemcsak jogaink, hanem kötelezettségeink is vannak. Amikor népesedésről beszélünk, nem mehetünk el a cigán yság szaporodási rátája mellett. És nem azért, mert szerintünk van indokolatlan vagy felesleges élet, ahogy azt néhány hete a miniszterelnök úr egy ügyes csúsztatással megemlítette, mert senki életét nem tartjuk indokolatlannak és feleslegesnek, és nem is tartottuk soha. De a felelőtlen családmodellt, a pusztán segélyekre berendezkedő integrálatlan életvitelt, egy kultúrán és társadalmon kívül álló közösség létét igenis indokolatlannak, sőt egyenesen veszélyesnek és életveszélyesnek, károsnak tartjuk. A Sze lényiLadányi szociológus szerzőpáros A kirekesztettség változó formái című munkájukban “underclass” fogalom alatt írták le ezt a jelenséget, tehát társadalom alatti osztályként aposztrofálták. A cigányság modernizációja kulcskérdés. És ebben azt látjuk je lenleg, hogy a Jobbikon kívül senkinek nincs programja, de továbbmegyek, sőt egyáltalán bátorsága sincs egyetlen egy parlamenti pártnak sem ahhoz, hogy kimondja a tényeket, nemhogy elindítson egy stratégiát. Ebben szeretnénk, ha történne előrelépés. Kicsit talán paradoxonnak tűnhet a jelenlegi kontextusban, hogy egy népesedési válság közepette mi egy szubkultúra népesedési reprodukcióját tartjuk problémának. És igen, sajnos ki kell mondanunk, hogy a cigányság döntő hányadánál ez egy valós jelenség, és a tár sadalom egészére nézve pedig egy nagyon komoly probléma. Sajnos, a cigányságon belül csak egy töredéknek sikerült integrálódnia, és azok sem az eddigi kormányok szociálpolitikai intézkedéseinek köszönhetik az integrációs fokot. És itt jön a képbe a szaporo dási ráta, hogy miről beszélünk. Azt jól tudjuk a KSH adatai alapján, hogy mennyire iskolázatlan a cigányság nagy többsége. Katasztrofális iskolázottsági adatokat látunk. És jól tudjuk, hogy ebből kifolyólag is a társadalmi mobilitásban mennyire passzív, m ennyire inaktív népességről beszélünk. És miből következik ez? Természetesen ennek az egyik legfontosabb eleme vagy ennek a gátja, hogy egyáltalán a társadalmi mobilitásban pozitív változás történjen, az iskolázatlanság és a sokgyermekes családmodell. Ez a z ő esetükben egy folyamatosan lefelé, de minimum stagnáló gazdasági spirált jelent a jelenlegi szintjükön. Miért? Mert az érintett szülők az iskolázatlanságukból és a jelenlegi életvitelükből következően nem képesek tisztességgel nevelni és egyáltalán isk oláztatni a gyermekeiket. És ez értelemszerűen átöröklődik. Az történik, hogy mint egy értéket, mint egy követendő mintát, a következő generációk megkapják, és ez értelemszerűen hatványozottan jelenik meg évről évre a magyar társadalmon belül. (13.50) Mind emellett professzionális szinten használják ki az elmúlt évtizedek alatt kialakult szociális rendszer adta jövedelemszerzési lehetőséget. Mi erről beszélünk, hogy ezt nagyon fontos átalakítani. Sajnálatos módon, ha integrációról vagy modernizációról beszél ünk, a cigányság idősebb generációival már nem biztos, hogy tudunk mit kezdeni, ha egyáltalán alakíthatók még bármilyen formában. De ami a legfontosabb, hogy a cigányságon belül a legnépesebb csoport, a fiatalabb generáció talán még nincsen veszve. Ők azok , akik határozott és következetes fellépéssel talán még visszavezethetők az oktatás és a kulturált munka és a törvények világába. Ehhez mi kell? Három legfontosabb pillér: értelemszerűen erős közbiztonság, bentlakásos iskolák és átalakított szociális háló. Ez az, amire évtizedek óta vár a magyar társadalom.
