Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
14 kilenc hónap alatt sokkal több és nagyobb változást vitt véghez, jelentősebb eredményeket ért el, mint elődei nyolc év alatt. (13.30) Sőt, húszéves adósságokat is sikerült törlesztenünk. Ezért mindenkit köszönet illet. Erre mél tán büszke lehet mindenki, aki tagja az Országgyűlésnek, függetlenül attól, hogy az ellenzék avagy a kormányzó pártok padsoraiban ül. Hatalmas volt a tempó, néha magam is azt éreztem, hogy ilyen sebességet nem lehet tartani hosszú távon, hiszen a hosszútáv futó sem sprinteli végig a távot. Végül mégis valami hasonlóval kellett próbálkoznunk, mert tudtuk, hogy sürget az idő. Túl sok évet vesztegettünk el. Most sem mondhatok mást önöknek, muszáj bírni szusszal. Tisztelt Ház! Megtörtént az átállás, leraktuk az alapokat, ideje nekiállni az épület felhúzásának, vagyis Magyarország megújításának. Ez a ma kezdődő ülésszak célja. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy a 2011es őszi ülésszakra úgy kellene ráfordulnunk, hogy a megújulás folyamata már a célegyenesben leg yen. Lassításra tehát ezután sincs lehetőség, gondolom, ezzel mindenki tisztában van. Sok adósságot kell még törlesztenünk, ami az elmúlt 20 évben felhalmozódott, és számtalan új feladatot is el kell végeznünk. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan vannak rossz helyzetben. Kilátástalanul nehéznek látják az életüket, sokan érzik úgy, hogy utolsó tartalékaikat emésztik fel a mai körülmények, és félnek, hogy nem lesz javulás, sőt, még rosszabbra fordulhat a helyzetük. A puszta létfenntartásért vívott harc elsz ívja minden erejüket, és menthetetlenül elsüllyednek. Aggódnak, félnek az emberek, hiszen a világból érkező hírek, bedőlőfélben lévő nemzetgazdaságok cáfolják azokat a jól hangzó állításokat, amelyek szerint már kifelé megyünk a válságból. A hírek inkább v álságtanácskozásokról szólnak és arról, hogy számolnunk kell a válság újabb hullámaival. Tisztelt Ház! Erre föl kell készülnie minden országnak különkülön és Európa egészének is. Nem dughatjuk homokba a fejünket úgy, mint ahogy ezt 2008ban tették az orsz ág vezetői. Ezért is hoztuk létre a Stabilitási Alapot, amelybe 250 milliárd forintot teszünk az idei költségvetés keretei között. Vannak és voltak kormányok, amelyek a válsággal szembesülve az idő múlásában vagy a sorsban reménykedtek. Ezeket a kormányoka t el is sodorta a válság. Igaz, van oka aggódni mindenkinek a rettenetes államadósság, a letűnt korszak, a választásokon megdöntött rendszer hagyatéka miatt. Van oka aggódni mindenkinek a munkanélküliség fenyegető veszélye miatt is. A magyarok ma ettől sze nvednek és ettől félnek a legjobban. A kettő között persze komoly összefüggések vannak, hiszen milyen könnyű lenne akár ezermilliárdot most azonnal munkahelyteremtésre fordítanunk, ha nem kellene csak az idén 2429 - kettőezernégyszázhuszonkilenc - milliár d forintot adósságszolgálatra költenünk. Akárhogy is van, nekünk most a kettővel, az államadóssággal és a munkanélküliséggel egyszerre kell megbirkóznunk. Mégpedig úgy, hogy akiktől eddig 8 éven át folyamatosan elvett a kormányzat, azoktól nem kérhetünk tö bb áldozatot. Ezért vezettük be tavaly a bankadót, a válságadót, és ezért csökkentettük az állami kiadásokat a saját házunk táján, vagyis az államigazgatásban. A dolgok természetéből adódóan csak két út áll előttünk. Vagy legyőzzük a fenyegető kockázatokat és megragadjuk az új lehetőségeket, vagy a veszélyek győznek le minket. Akkor minden eddiginél rosszabb helyzetbe kerülhetünk, hosszú évekre, sőt évtizedekre elveszíthetjük a reményt. Magyarul, ez az évtized olyan veszélyek és kockázatok elé állít minket, amelyeket csak úgy megúszni nem lehet. Megszűnt a status quo, minden folyamatos mozgásban, átalakulásban van körülöttünk. A régi szabályok nagy része érvényét vesztette, az eddig használt eszközök úgy mutatnak a kezünkben, mint a kőbalta egy űrhajóban. A megújulás célja tehát az, hogy a ránk leselkedő veszélyeket elhárítsuk, de nem tüneti kezelést alkalmazunk. Azok a kísérletek mind kudarcba fulladtak, a betegség mindig fölerősödve tért vissza. És mi nem akarunk sem Görögország, sem Írország sorsára jutni. Tisztelt Ház! A világ elfeledkezett arról az egyszerű, józan igazságról, hogy nem költhet többet, mint amennyit megtermel. Hitelből mindent lehet - így összegezhetjük az utóbbi évtizedek
