Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
1299 Azt gondolom, a probléma megoldása az, amit egyébként a magas termékenységi mutatókkal rendelkező északi országok produkálnak, ahol a szülőgyermek fogalompárba helyezik a gyermekvállalás támogatá sának szabályozását, anyagi támogatását, és megosztják arányosan, a maximális lehetőség határáig a kedvezményeket, sőt akár össze is kapcsolják. Például Norvégiában úgy lehet igénybe venni a 24 hónap gyermeknevelési szabadságot, ha abból legalább egy hónap ot a férfi tölt le. Tehát itt a férfiszerepek változása, a férfiak gyermekvállalásban történő intenzívebb részvétele és ennek társadalmi normává tétele, szabályozásba történő bevitele szerintem kulcsfontosságú. Miért? Azért, mert az alapvető társadalmi fol yamatokat nem lehet visszafordítani. A nők iskolába járnak, egyre magasabb iskolai végzettséget szereznek, és minden felmérés szerint a többségük önálló szakmai karrierre, legalább viszonylagos anyagi függetlenségre vágyik. Sőt, a férfiak is úgy gondolják, vagy a férfiak többsége is úgy gondolja, még a legalacsonyabb iskolai végzettségű társadalmi csoportokban is, hogy a kétkeresős családmodell a normális társadalmi modell. Másrészt pedig Európában az érték forrása a munka. Nem véletlen, hogy az európai gaz daságpolitika fő célkitűzése a foglalkoztatási szint növelése a nők körében is. Itt többször elhangzott a szabad választás. Igen. Európában nem akarják sem büntetni, sem akadályozni a nők szabad választását. De nem egyformán kezelik a kettőt. Az európai cé lrendszer az opciót leginkább arra teszi, hogy a nők számára vállalható és vonzó legyen a gyermekvállalás és a munkavállalás együtt. Azt gondolom, ebből értelemszerűen az következik, hogy akkor lehet ezen a problémán változtatni, ha a gyermekvállalás első két évére koncentráló apát és anyát egyaránt megillető, sőt sok esetben összekapcsolt kedvezmények rendszerét hozzuk létre, legyen szó a munkaidőről, a részmunkaidőről is, férfiak esetében is, anyagi támogatásról, háztartási szabadságról, bármiről. Ez a sz empont az, ami eddig a vitában nem került elő, és én ezt szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszo ny, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő asszony. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! “Amelyik ország évenkint több embert tesz sírba, mint bölcső be, az föleszi a készet. Végül teljes önmagát” - írta Illyés Gyula a múlt század első felében. (13.40) A nagy író és költő a “Pusztulás” című esszéjében megkerülhetetlenül emelte a nemzet tudatába az egyik legnagyobb magyar sorsproblémát, a létszámbeli fog yatkozást, a pusztulást. De hol volt akkor még a pusztulás mértéke a jelenlegitől? A nagy költő mégis S.O.S.t kiáltott a nemzetének. Mi sem tehetünk másképp, de ez önmagában vajmi kevés. Ha az ember találkozik orvosként egy súlyos beteggel, felállítja a d iagnózist, aztán megadja a felismert betegséghez a legmegfelelőbb, az úgynevezett adekvát terápiát. A diagnózis ismeretében már mi is megtettük S.O.S.jelzésünket itt az Országgyűlésben, a 2007. február 19én tartott demográfiai vitanapon. Tudtuk, és most is tudjuk, hogy a 24. órában vagyunk, hiszen 1981 óta a népesség száma fogyatkozik. Összességében a természetes fogyás több mint 660 ezer embert jelent. Az Európai Unióban a reprodukcióhoz szükséges mértékű, megközelítőleg teljes termékenységi arányszámmal csak Írország és Franciaország rendelkezik. Sajnos, a mi termékenységünk több mint 40 éve nem biztosítja az egyszerű reprodukciót. Sajnos, a “kedves” népesedési folyamatok együtt járnak a családszerkezet megváltozásával is: egyre többen születnek házasság i kapcsolaton kívül.
