Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
1296 korosztályok szá ma az elkövetkező években jelentősen és drasztikusan csökkenni fog. Valaki mondta itt, hogy az egyik legnagyobb kihívás Magyarország számára a demográfiai helyzet, én azzal pontosítanám, hogy nem az egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb kihívás ez. Miért is állt elő ez a helyzet Magyarországon? Európa más országaiban is hasonló folyamatok vannak, de sok országban messze nem olyan súlyosak, mint nálunk. Azért, és ezt a szociológiai kutatások is bizonyítják, mert a rendszerváltozás óta eltelt időszak legnagyob b vesztesei a gyermeket nevelő családok voltak. A gyereket nevelő családok életszínvonala jelentősen csökkent, sőt egy gyerek vállalása nagyon gyakran a szegénység vállalását is jelentette. A rendszerváltozást követően nagyon sokáig egy individualista adór endszer működött Magyarországon: csak az egyén számított, és nem számított, hogy a jövedelemből hány gyermeket tartottak el, nem volt család, csak egyén. Az az igazság, hogy ez - még egyszer mondom - ahhoz vezetett, hogy nagyon jelentős volt az életszínvon alromlás. A gyermekes családok meg nem becsülése lassan kihatott a gyermekvállalásra is; ennek nagyon sokrétű folyamata van, ez megjelent például a kereskedelmi médiumok műsorában is. Én nagyon mélységesen egyetértek azokkal, akik felvetették itt a hozzás zólások során, hogy ezen a területén is kellene tenni valamit. Magyarországon ennek ellenére még nem olyan mértékű a rombolás, mint sok más helyen, nem olyan súlyos a helyzet - erre is történt már utalás. A magyar családok egyébként jóval többen képzelik ú gy a jövőjüket, amiben benne van a gyerek, mint például Németországban vagy más európai országban. Mégis, ha megnézzük a statisztikákat, Magyarországon egy családnak egy gyermekkel kevesebbet sikerül összehoznia, mint amennyit egyébként fiatal korukban sze rettek volna. Európában egyébként azok az országok a sikeresebbek, pontosabban azoknak az országoknak kevésbé tragikus a helyzetük, ahol családpolitikai kérdésekben egy választásokon átívelő családpolitikát sikerült megvalósítani, hiszen konszenzus volt al apvető kérdésekben. Például Angliában, amikor Tony Blair felvetette, hogy az adókedvezményt be kellene vezetni a gyermekes családok számára, illetve nem be kellene vezetni, hanem a kétszeresére kellene emelni, akkor az ellenzék nem kezdett hörögni, hogy ez zel bizony csak a gazdagabb családokat támogatják. Németországban a szociáldemokraták számára teljesen egyértelmű, hogy más adót fizetnek azok, akik gyermeket nevelnek a jövedelmükből, mint akik ezt nem teszik. És az az igazság, hogy Franciaországban sem k ell attól tartaniuk a családoknak, hogy mondjuk, ha egy más választási eredmény jön a következő választásokon, akkor a francia családpolitika megváltozik. Ezeknek az országoknak a példájából is látszik azonban, hogyha alaposan megnézzük, hogy önmagában az, hogy egy családpolitika választásokon átível, nem oldja meg a problémát, és az is látszik, hogy önmagában az adórendszer sem képes a népesedési problémákat kezelni. Képviselői fogadóóráimon gyakran találkozom azzal, hogy fiatal családok gyermekvállalását, illetve az újabb gyermek vállalását legnagyobb mértékben a kilátástalan lakáshelyzetük akadályozza. Ezért kulcskérdésnek tartom ezt a jövőt tekintve. Én azt hiszem, hogy amíg itt, ezen a fronton nem sikerül jelentősen előrelépni, addig nem lesz megoldás a demográfiai problémákra. Egy másik kérdés, és ez is előkerült már, hogy az abortuszok száma napjainkban ugyan nincsen szoros összefüggésben a megszületett gyerekek számával - gondoljunk arra, hogy a 90es évek óta gyakorlatilag napjainkra a felére csökken t az abortuszok száma, és ez nem jelentett fellendülést a megszületett gyerekek számában , ugyanakkor az abortuszok számának a visszaszorítását rendkívül fontosnak tartom, és azt gondolom, hogy az elkövetkező időszakban, években egy rendkívül intenzív fel világosító kampányt lenne szükséges szervezni iskolákban, a társadalomban. Meggyőződésem, hogy ezzel párhuzamosan egyébként könnyíteni kellene az örökbefogadás folyamatát is, hogy azok a gyerekek, akik megszülettek, és akiket mégsem szeretnének otthon, azo k gyorsabban találjanak egy szerető családra. Nagyon fontosnak tartom még ezenfelül, hogy a gyermeket vállaló családoknak a presztízsét társadalmi szinten is emeljük. Egyszer Böjte atyától megkérdezték, hogy mit lehetne tenni a családok érdekében, és azt m ondta, hogy fogjuk kézen a gyermekeinket, és sétáljunk velük a városban,
