Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
120 legfontosabb eszközét jelenti. Milyen alapon vesszük ki éppen ezeket az eszközöket a választott hatalom kezéből? Fontos cél az infláció, ezt senki nem vitatja. Fontos cél az infláció féken tartása. De emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy ez csupán egy a, ha nem is sok, de több, jól meghatározható gazdaságpolitikai cél k özül. Ha indokolt az, hogy a foglalkoztatáspolitika, a költségvetési politika, a növekedéspolitika és az egyensúlyi politika kormányzati kézben legyen, milyen alapon vesszük ki éppen az infláció féken tartását, az infláció kezelését a kormányzati politika hatásköréből? Csak nem azért, hogy zavartalanul működhessen a pénzszivattyú? Az a globális pénzszivattyú, amely Magyarországon is az úgynevezett rendszerváltozás óta, immár 20 éve rendületlenül szívja ki az erőforrásokat a magyar gazdaságból, több kárt oko zva ezzel a magyar gazdaságnak, mint az egyébként számolatlan, súlyos gazdaságpolitikai tévedés. Mindennek eszközeként a mesterségesen magasan tartott kamatlábakkal, amelyek ugyan a problémát nem oldják meg, hiszen 20 éve tartósan magas inflációval küzdünk , ugyanakkor a spekulatív tőkét egy ingyen ajándékkal jutalmazza immáron második évtizede. A Jobbik nevében ezért mindenképpen üdvözöljük azt a folyamatot, amelynek, reméljük, az első lépését látjuk csak, hogy erősödik a törvényhozási kontroll a jegybank f elett. Ezzel erősödik annak is az esélye, hogy a jegybanki politika végre összhangba kerüljön a kormányzati gazdaságpolitikával. Annak ellenére, hogy számos ponton bíráljuk és kritizáljuk a kormányzati gazdaságpolitikát, le kell szögezni, nincs annál rossz abb, mintha egy szekeret kétfelé húznak a lovak. Márpedig az előző hónapokban erre számos példát látunk. A több lépésben bekövetkezett jegybanki alapkamatemelésre, ami az elmúlt hónapokban megtörtént, nehéz más magyarázatot találni, mint hogy a jegybank a maga eszközeivel betartson a kormánynak, és lehetőleg fékezze le azokat a törekvéseket, amiket a kormány kitűzött maga elé. Lehetne persze ennek ellenzéki pozícióból örülni vagy kárörvendeni, de maga az ország súlyos árat fizet ezért. Nagyon sokba kerül a z az országnak, és került a múltban is, amikor a jegybanki politika a kormányzati gazdaságpolitikával szembekerült. Csak remélni tudjuk ezért, hogy a jegybanki függetlenség abszurd fogalma, ami néhány száz év óta fojtogatja a világ nemzetgazdaságait, előbbutóbb oda kerül, ahová való: a történelem süllyesztőjébe. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Scheiring Gábor, az LMP képviselője; őt követi majd Pősze Lajos független képviselő. SCHEIRING GÁBOR (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Érdeklődve hallgattam itt a két párt csatározását, és érdekes volt hallani, ahogy azok a képviselők, akik egyszer kormánypárti képviselőkként a kormányzati ellenőrzés növelése mellett érveltek, most ellene érvelnek, illetve a másik oldalon megpróbálják a parlamenti bizottsági jelölést úgy beállítani, mintha az a jegybank demokratizálása lenne, holott ők is ugyanúgy tudják, hogy itt a kormányzati ellenőrzés erősítése az, ami igazából napirenden van. Amikor az előttünk fekvő jeg ybanktörvény módosítási javaslatát értékelnünk kell, azt gondolom, alapvetően három kérdésre kell válaszolnunk. Az első ilyen kérdés az, hogy általánosságban szükség vane a jegybanktörvény módosítására; a másik, hogy jó irányba tett lépése ez a most tárg yalt javaslat; illetve a harmadik, hogy ha nem jó az irány, akkor mit lenne érdemes tennünk. Nézzük ezeket sorjában! Először is azt, hogy szükségese a jegybanktörvény módosítása. Az eredetileg 2001es, sokszor módosított jegybanktörvény, azt gondolom, egy etértünk, legalábbis részleges felülvizsgálatára megérett az idő. A törvény három szempontból is fejlesztésre szorul. Az egyik, hogy szakmailag nem felel meg a kor közgazdaságtani és gazdaságpolitikai színvonalának, az intézményi szabályok tekintetében ela vult, és nem erősíti az együttműködés kultúráját, ami nélkül nem lehet hatékony gazdaságpolitikát
