Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 21 (62. szám) - Az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA GÉZA (Jobbik):
303 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Varga Géza képviselő úr, Jobbik. VARGA GÉZA (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az én szűkebb szakterületem a vidékfejlesztés, beleértve a mezőgazdaságot, és é n ebből a szempontból futottam át a törvényt a rendelkezésre álló, nagyon rövid idő alatt. A vidékfejlesztés eleve a kisléptékűségről szól. Miközben képviselőtársaim többnyire a nagy rendszerek szempontjából szóltak hozzá az energiacsomaghoz, én itt a kisl éptékűség oldaláról szeretnék hozzászólni. Semmiképpen nem úgy, hogy vagyvagy alapon, tehát miközben én a kis léptékű rendszerek mellett török lándzsát, ez nem azt jelenti, hogy a kis léptékű rendszerekről azt gondolnám, hogy ezekkel meg lehetne oldani vá rosok, országok és akár Európa energiagondjait. De mindenképpen az biztos, hogy a jövőben a differenciált és egymáshoz illesztett, akár kis rendszerek fogják tudni adni a megoldást, részben. Hiányoltuk a mezőgazdasági bizottságban - ott körülbelül másfél h ónappal ezelőtt tárgyaltuk - az agroüzemanyagot. Ott bioüzemanyagként szerepelt, mi javasoltuk ezt agroüzemanyagra fordítani, hogy itt világosabban látszódjon, hogy miről van szó. Nos tehát, a bioüzemanyagok, agroüzemanyagok kérdését tárgyaltuk, és akkor i s, azt is sürgősséggel, mert akkor is bizonyos érdekeknek, érdekcsoportoknak kellett megfelelni a törvény sürgősséggel való tárgyalása és elfogadása miatt. Akkor mi hiányoltuk a megújuló energia cselekvési tervet, amiről akkor azt az információt kaptuk, ho gy készülőben van, most már elkészült, tudjuk. De valahogy a komplex szemléletre megint csak nem találunk rá, hiszen ez a benyújtott energiacsomag, ami most előttünk van, és amit most tárgyalunk, megint csak egy részét, a bányászati törvényt, a villamosene rgiatörvényt, a gázellátástörvényt s a többit szabályozza. Úgy gondoljuk, hogy itt az energiakérdésnek sokkal komplexebbnek kellene lenni, és valóban sokkal nagyobb időt kellene ráfordítani, hogy itt az Országgyűlésben is a maga komplexitásában tudjuk meg fogni ezt a kérdést. Hogy miért fontos az energia, azzal szeretném aláhúzni - de bizonyára ezt nem is nagyon kellene aláhúzni, vagy pedig mással lehetne , mondjuk, az ökológiai lábnyom oldaláról szeretném ezt megközelíteni, és talán, miután államtitkár úr is tagja a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak, talán nem egy elrugaszkodott megközelítés, ha erről az oldalról is ezt megvilágítom. Egy magyar átlaglakos ökológiai lábnyomának a 4045 százalékát az energiafogyasztása teszi ki. Az ökológiai lábnyomho z hasonló eredményre jutunk, ha a széndioxidfelhasználását vagy kvótáját nézzük meg egy magyar lakosnak, és ez valamennyire rímel azzal, amit képviselő asszony mondott arról, hogy egy magyar átlaglakos a fizetésének hány százalékát költi energiára, és 3 035 százalékos arány jött ki. Ez relatíve nagyobb természetet fogyaszt el, tehát ebből adódik az, hogy ha ezt ökológiai lábnyomban mérjük, akkor ez 4045 százalék. Tehát ha valóban fenntarthatóságról gondolkodunk, és a fenntarthatóságot fogyasztási szempo ntból fogjuk meg, akkor nyilvánvaló, hogy leginkább az energiával, az energiafogyasztással tudunk valamit kezdeni, illetve ott tudunk hatékonyan belenyúlni. Mert a fennmaradó 5055 százaléka ennek az ökológiai lábnyomnak vagy a széndioxidkibocsátásnak eg y főre jutva megoszlik az élelmiszer, a ruházkodás, az intézmények fenntartása, az egészségügy és sok minden más területre. Tehát, ha egy területen akarunk hatékonyak lenni, akkor az energia nagyon fontos. Nos, az energiát alulról felépítve, tehát egy lako s felhasználásáról vagy ökológiai lábnyomáról felépítve is meg lehet közelíteni. A kisléptékűség ezt teszi. Azonban ahhoz, hogy ezen az úton is tudjunk menni, innovációra van szükség és innovatív gondolkodásra. Tehát a gondolkodásunkat egy picit át kell pr ogramoznunk, ha úgy tetszik, paradigmát kell ebben váltani, és éppen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alatt működő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem egy éllovas az innovációban. Tudunk olyan pályázatról, projektről, amit elfogadtak, jónak tartották, de b izonyos részét azért húzták le a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, mert az a része túlzottan innovatív, és az még nem tarthat elég érdeklődésre számot, vagy éppen nem gazdaságos. Tehát ha az innovációhoz a
