Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
188 Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Iga zából azt szeretném mondani (Dr. Orbán Viktor Gúr Nándornak háttal áll. - Derültség a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Az lenne meggyőződésem szerint a helyes út… (Dr. Orbán Viktor Gúr Nándor felé fordul.) Köszönöm szépen, miniszterelnök úr, ho gy megtisztel a figyelmével. Az lenne megítélésem szerint a helyes út, hogyha azt, amit a kormány a miniszterelnökével együtt a pulpitusról is hirdet, a nemzeti együttműködést, azt a mindennapokban, azokkal, akiket ezek a törvénytervezetek kőkeményen érint enek, végig is tárgyalná, kiizzadná mindazt, ami ahhoz szükségeltetik, hogy a társadalom előtt is elfogadott legyen az, amit törvényként el akarnak fogadtatni a Parlament falai között. Azt hiszem, nem a Magyar Szocialista Párt érdeke, nem, nem! A parlament hitelességének a kérdése és az érdeke az, hogy ezekben a kérdésekben konzekvensen azt az utat járjuk, amely a nemzeti együttműködés keretei közé helyezhető, amely komolyan veszi azt, hogy a társadalmi egyeztetésnek van helye Magyarországon, amely komolyan veszi azt, hogy azokat, akikről döntéseket akarunk hozni, be is vonjuk a döntéselőkészítés fázisába. Még egyszer azt mondom, az a jó, hogyha tárgyalni kívánunk (Derültség a kormánypártok soraiban.) , az a jó, ha a tárgyalási folyamat rendszerét meg kívánj uk erősíteni, azon keresztül is, hogy az érvek befogadására is fogadókészek vagyunk, s az a jó, ha ezeknek a szintetizálása vezet el oda, hogy van egy végső konklúzió, amely tekintetében a kormánytöbbség természetesen el tudja dönteni mindazt, amit el akar , de legalább meghallgatja, ha lehet, akkor nemcsak meghallgatja, hanem meg is hallja mindazokat, akik álláspontot rögzítenek e tekintetben, és ha lehet még inkább előbbre lépni, akkor ebből néhány gondolatot be is épít abba, amit törvényként el kíván foga dni. Ha majd egyszer eljutunk odáig, hogy ezt a folyamatot, ezt az algoritmust végig tudjuk vezetni (Derültség a kormánypártok soraiban.) , akkor meggyőződésem szerint előbbre léptünk, akkor meggyőződésem szerint elkezdünk egy olyan úton járni, amely út tén yleg a nemzeti együttműködés jegyében, a mások komolyan vétele mellett, s legkiváltképp azok komolyan vétele mellett zajlik, akik gyakorlatilag alanyai az érintett történeteknek. És hogy ne a 20 percet beszéljem ki, ezért a 19. perc végén megköszönöm megti sztelő figyelmüket (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) , és azt kívánom önöknek, gondolkodjanak el mindazon, amit elmondtam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgy űlés! Folytatódnak a vezérszónoki felszólalások. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr, 20 perces időkeretben. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Moraj a k ormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Lehet, hogy a hajnali óra dacára talán több figyelmet és tiszteletet érdemelne egy olyan törvényjavaslat vitája, amely 1989ben az egyik jelzése volt annak, hogy Magyarországon bekövetkezik egy jogállami forradal om, és éppen az 1989. évi VII. törvény volt azon kevés jogalkotási teljesítmények egyike, amelyik nem pusztán a közjogi rendszer átalakítására fókuszált, hanem megpróbált valami védelmet biztosítani azoknak, akik kárvallottjai lettek az átalakulásnak, kárv allottjai lettek később az újkapitalizmusnak. (1.50) Azért nagyon fontos felidézni a születési körülményeit az 1989. évi VII. törvénynek, mert egy olyan sajátos történelmi helyzetben jött létre ez a törvény, amikor Magyarországon 1948 utá n ugyan a proletárdiktatúra nevében, de valójában egy olyan diktatúra működött, amely megsemmisítette a munkásmozgalmat, megsemmisítette azokat a védelmi eszközöket, amelyek mindenütt a világon az elnyomott, kisemmizett embereknek szolgálnak eszközül a gaz dasági, politikai hatalommal szemben.
