Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VANTARA GYULA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: - ELNÖK (Jakab István): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
186 idején, amikor akár az egészségügyi, akár a nyugdíjkérdések tekintetében olyan fajsúlyos kérdésekkel kellett szembenézni, ami akár a 300 forintos vizitdíj kérdését és sok minden egyéb mást ölelt fel, akkor igaz, a Fidesz nem szervezte a sztrájkot, de kőkeményen támogatta. És ezt a támogatást nem is titkolta. Igaz az is, hogy 2010 januárjában még képviselő társaim a sztrájkjog alkotmányos alapjogkénti fontosságát forszírozták a mai kormányoldalon, akkor még ellenzékből tették mindezt. Igaz az is, hogy e törvénytervezet 1. § (2) bekezdésében az áll, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően ér intő tevékenységet végez, így különösen a közforgalmú tömegközlekedés, távközlés terén, továbbá az áram, víz, gáz, egyéb energiaszolgáltató, ellátó szervezeteknél csak úgy gyakorolható a sztrájk, ha az még az elégséges szolgáltatás teljesítését nem gát olja. Szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy ennek az 1. §nak a 2. passzusa gyakorlatilag nem taxatív, nem egyértelmű, nem egzakt. Ilyen értelemben azt mondhatom, hogy a példálózó jellegéné l fogva olyan helyzetet teremt, amely bizonytalanságot is szül. De ugyanúgy ennek a másfélkét oldalas törvénytervezetnek az 1. § 3) pontjában az áll, hogy még az elégséges szolgáltatás mértékét és a feltételeit törvény megállapíthatja, törvényi szabályozá s híján viszont a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni. A “hatja” feltételes kategória mellett azt gondolom, megint csak újra bejön a bizonytalanság a rendszerbe. Ezt a bizonytalansá got fokozza az, hogy utána ha nincs egyezség a munkáltató és a munkavállaló képviseleti szervei között, akkor a munkaügyi bíróságra testálja ezeknek a feladatoknak az ellátását. A munkaügyi bíróságokra, amik esetében megítélésem szerint nem biztos, hogy mi nden vonatkozásban adottak azok a minőségi feltételek, hátterek, szakértői hátterek, amelyek alkalmassá teszik őket arra vonatkozóan, hogy egyértelmű álláspontokat rögzíthessenek ezekben a kérdésekben. Azt gondolom, van ma egyébként több olyan szerveződés, szervezet, például a Munkaügyi Közvetítői Döntőbírói Szolgálat, ami egy ilyen kérdéskörbe bevonhatóvá válna. Vannak speciális és fogható példák arra nézve - Paksi Atomerőmű és sok minden egyéb más , ahol a mintákat le lehetne képezni és gyakorlatilag ala pul lehetne venni. Nem ezt az utat járják, feltételes kategóriákban fogalmazva talányokat hordoz magában a törvénytervezet. Az előterjesztés - mondhatom nyugodtan - nem jó, persze azt is hozzáteszem, volt ettől még rosszabb is, mert két olyan passzus is ke ringett, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy még a szakszervezeti tagdíjak átutalását is meg akarták tiltani a gazdálkodó szervezeteknek, és a tisztségviselők tekintetében pedig korlátozni kívánták azt is, hogy akár még a kollektív szerződés keretei között is pozitív eltéréseket lehessen alkalmazni. No, nem azt mondom, hogy ezáltal jobbá vált ez a törvénytervezet, csak azt mondom, hogy nem lett rosszabb, mert nincs afelől sem még kételyem, hogy adott esetben ezek az intézkedési tervezetek is napvilágot láth atnak ugyanúgy, mint ahogy a korábbiakban napvilágot láttak a tervezetek szintjén. (1.40) Azt gondolom, a bíróság tekintetében az elégséges szolgáltatás megállapításának kérdésköre nagyon sok kérdőjelet, bizonytalanságot hagy maga után. Mérlegelési szempon t igazából nincs, ezért az elégséges szolgáltatás vonatkozásában a megállapítás mikéntje is kérdésessé válik. Mint említettem, meggyőződésem szerint a bírósági kompetencia kérdésköre is legalább megkérdőjelezhető e tekintetben. A bíróság tekintetében hogya n és hová állhat, milyen álláspontot foganatosíthat adott esetben egy munkaügyi bíró? A sztrájkot szervezők oldalára áll? Vagy éppen a másik oldalon foglal állást, és ezzel elveszi az utolsó “mentsvárát”, a végső eszközét a munkavállalóknak, akik egyébként a munkaerőpiacon alapból is mindig hátrányosabb helyzetben vannak, mint a munkaadói szervezetek?
