Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
157 történt az elmúlt fél évben a média területén. Az például a 98. ajánlási pontban szereplő javaslat, aminek az az egész bája és szépsége, hogy azt mondja, hogy akar módosítani egy 5. számú mellékletet, annak a címében is azt aka rja, hogy tessék megváltoztatni azt, hogy a “Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap” az legyen “Műsorszolgáltatástámogató és Vagyonkezelő Alap”. Ez az egyik legfontosabb eleme, ez biztos rém fontos koherenciaprobléma egy kötőjellel, majd ezek utá n behozza az 5. mellékletet aláhúzva, hogy módosítva van. Természetesen nem módosította kötőjellel. Hát kérem szépen, ez egy ilyen kis apró szösszenet a sok közül. Nem akarom kifilézni egyébként a javaslatok sorát, de hihetetlen mennyiségű blődség van benn e. Mint fontos vívmányt elővesz egy módosítót, majd aztán nem módosítja a saját javaslatát az 5. számú mellékletben, amit egyébként módosított. De hadd említsem meg végezetül kis színesnek a 14. ajánlási pontban azt a fogalmat, amit hát majd megpróbálunk t ermészetesen értelmezni, de hát már lassan megszokjuk, hogy olyanok, mint a gumiszabályok, hogy értsük a dolog alatt, amit éppen akarunk. Ez pedig úgy szól, a mondat tán érdekes, tehát a 14. ajánlási pontban, hogy más médiaszolgáltatótól átvett, illetve - és a módosításként bejött - a demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló bűnügyi témájú híranyag vagy tudósítás hírműsorszám időszakának 20 százalékában éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű. Az első kérdés, hogy mi az, hogy demokratikus kö zvélemény. Ez engem például nagyon izgat, nagyon érdekel az előterjesztők részéről, hogy mi a demokratikus közvélemény és mi a nem demokratikus közvélemény, mert a demokratikus közvéleménynek jár valami, a másiknak valami nem jár. A másik pedig, hogy éves átlagban nem lehet 20 százaléknál terjedelmesebb. Hát nem tudom, mit csinálnak majd a kvótával egyébként ezek a fontos televíziók, ha mondjuk, egy borzasztó tragédia történne, amit nem kívánunk természetesen sem itthon, sem máshol, az év vége felé, ami egy nagyon nagy bűneseménynek lesz a terméke, és ott állnak a kvótával, ami elfogyott. (Derültség az MSZP soraiban.) És abban a pillanatban a híradásokban rághatják a körmüket, hogy itt ez a szuperhatalmú médiatestület, ha ki fogja szaszerolni, hogy átlépik e zt a dolgot, akkor nagyon meg lesznek büntetve, vagy esetleg közlik a nézőkkel, hogy nagyon sajnáljuk, az éves kvótánk elfogyott, erről a rettenetes bűncselekményről nem (Az elnök csenget.) tudunk közvetíteni. Elnök úr, köszönöm a megtisztelő türelmét, kös zönöm a megtisztelő figyelmüket. Visszaadom önnek a szót. Parancsoljon! (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Karácsony Gergely képviselő úr, az LMP képviselőc soportjából. Öné a szó. KARÁCSONY GERGELY (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keresem a szót, ami a leginkább jellemzi ezt az egész médiatörvényalkotási folyamatot (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) , és azt go ndolom, hogy a gyalázat a legmegfelelőbb kifejezés. Ez a törvény gyalázat a tartalma szempontjából is, és gyalázat, ahogy ez a törvény a parlamenti darálón átment, és sajnos nincsenek kételyeim azzal kapcsolatosan, hogy végül meg is lesz szavazva. Ennek a folyamatnak már a kezdete is rossz volt, hiszen ilyen típusú törvényeket, egy 174 oldalas törvényt, ami a teljes magyar médiairányítási rendszert, a médiamonopóliumokat, a közszolgálati televíziózást és rádiózást, mindent szabályozni akar, nem így szoktak kezdeményezni. Ezt minimum a kormánynak kellett volna beterjesztenie, minimum valamilyen társadalmi vitát kellett volna erről folytatni. Tudom, hogy voltak, akik beleírták a törvénybe a saját érdekeiket, hiszen világosan megjelennek bizonyos lobbiérdekek e bben a törvényjavaslatban, de ezzel együtt is a társadalmi párbeszéd elmaradt. Azt gondolom, hogy sajtószabadságról törvényt hozni a demokratikus közvélemény kizárása nélkül, ami egyébként azért mégiscsak egy fontos fogalom, hiszen egy ’92es alkotmánybíró sági határozat alapján erre épül az alkotmánybírósági gyakorlat a médiaügyekben,
