Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
985 megszerzése érdekében olyan hamis adatot, valótlan tényt közölt, amelyre vonatkozóan a büntetőjogi felelősségét jogerős bírósági ítélet megállapította”. Nézzük meg közelebbről ezt a rendelkezést! A családtag hamis adatot közölt. Kivel? Nyilvánvalóan az idegenrendészeti hatósággal, de ez csak pontatlanság. Az már más kérdés, hogy a kérelmező valótlan tényállítása üg yében hogyan fog döntést hozni a bíróság, és mi történik addig az idegenrendészeti eljárással, mi történik addig a kérelmezővel. Álláspontom szerint azt, hogy egy tényközlés valótlan a külföldi kérelmére induló eljárásban, a hatóságnak kell megállapítania ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhasson. Kicsit világosabb a helyzet akkor, amikor a kérelmező az eljárásban, mondjuk, egy hamis okmányt mutat be, a hatóság pedig ezt érzékeli, de nyilvánvalóan nem tud dönteni az okmányhamisítás ügyében. Helyesnek tarto m, hogy az előterjesztő garanciák beépítésére törekszik, ebben az esetben viszont nem látom, hogy a bíróság döntéséig az eljárással és főleg a külföldivel mi fog történni. A törvényjavaslat előírja, hogy a külföldinek igazolnia kell a nyelvismeretét, ha a magyarországi tartózkodásának célja tanulmányok folytatása. Első hallásra célszerű szabályról van szó, a végrehajtás azonban több problémát is felvet. Ki és milyen szempontok alapján állapítja meg a nyelvismeret megfelelőségét? Az idegenrendészeti hatóság? Mit tekint megfelelő szintű nyelvismeretnek az ügyintéző, ha a követelményeket közelebbről nem határozza meg a törvény? Ráadásul mi lesz az ügy kimenetele, ha a külföldi éppen a magyar nyelv tanulása érdekében kíván például egy előkészítő évfolyamra beira tkozni? Még komolyabb következményekkel járhat a szabályozás nem egyértelmű volta és a hatósági eljárás kereteinek hiánya kiutasítás esetében. A beutazás és tartózkodás jogának megtagadását és a kiutasítást is lehetővé teszi a törvényjavaslat az Európai Ga zdasági Közösség állampolgárával szemben is abban az esetben, ha a beutazás vagy tartózkodás - idézem - ”valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a Magyar Köztársaság nemzetbiztonságára, harmadik ország állampolgára esetén a kiutasítás oka a közrend, a közbiztonság vagy a nemzetbiztonság védelme is lehet”. Nagyon helyes. (10.30) Jogállamban azonban az a szokás, hogy a jogalkotó pontosan megmondja, milyen eseteket tekint ilyennek. A tartózkodás jogának megtagadását vagy megvonását eredményező közegészségü gyi okok között még az is szerepel, ha valaki kórokozóhordozó állapotban van, vagyis bacilusgazda. De a közrendi okoknál a törvényjavaslat csak álgaranciákra hivatkozik, ami azt mondja, hogy egy büntetőítélet nem számít kellő jogalapnak a közrendi vagy ne mzetbiztonsági okból való kiutasításhoz. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk. Az ország közrendjét, közbiztonságát a legmagasabb szintű védelem illeti meg. A szabad mozgás jogának gyakorlását megvonni vagy a külföldit kiutasítani viszont nem lehet egy ilyen ált alános klauzula alapján. A szabad mozgás jogát csak mások védelme érdekében, arányosan és akkor lehet korlátozni, ha ehhez más eszköz nem áll rendelkezésre. Azaz a korlátozásnak ez az eszköze szükségszerű. Azt mondja a törvény, hogy ilyen általános okesetn él a rendvédelmi és a nemzetbiztonsági szervek javaslatot tehetnek a tartózkodási tilalomra vagy a kiutasításra. Hol van az a törvényi garancia, amely együttesen biztosítja a védelmet, de nem teszi önkényesen megvonhatóvá a tartózkodás jogát? Egyetértek, h ogy kell szabály ezekre az esetekre, de azt differenciáltan, megfelelő szempontrendszer alapján kell megfogalmazni. Erre a törvényjavaslat kísérletet sem tesz. Ahhoz, hogy a törvény a megfelelő garanciákat is biztosítsa, a védelem mellett az is szükséges, hogy a veszélyt megjelenítő esetköröket meghatározza. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a közrend, a közbiztonság és a nemzetbiztonság védelme nem ok, hanem cél, amely védelméhez szükséges szabályokat konkrét magatartásokra kell lebontani, és amelyek alkalmaz ásához a hatóságok számára a törvényeknek szempontokat kell megállapítani. Hasonló bizonytalanságot teremt a jogharmonizációs igyekezet ellenére az őrizetre vonatkozó szabályozás is. Az idegenrendészeti őrizet hat hónapos időtartamának tizenkét hó napra való meghosszabbítását teszi lehetővé egyes esetekben a törvényjavaslat; lehetővé teszi az őrizet újbóli
