Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 18 (35. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
845 tudja, milyen terhet - lehet a nyakukba tenni? Én ennek pontosan tudatában vagyok. Csak én azt állítom, hogy még így is, ezzel a rossz üzenettel együtt is érdemes vállalnunk azt, amibe most belekezdtünk, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy - szemben talán néhány külföldieknek interjút adó magyar politikussal - ne az ő pánikreakciójukat erősítsük, hanem megnyugtatni próbáljuk őket, és tegyük világossá - ezért fontos, hogy szerepel a törvényjavaslatban , hogy három évre vezetjük be ezeket az intézkedéseket. Arról kell meggyőzni, nemcsak magunkat, hanem a világot is, hogy képesek vagyunk e z alatt a három év alatt a magyar gazdaság növekedését valahol a nemzeti össztermék 46 százalék közötti sávjába felvinni, hogy ezalatt képesek vagyunk egy olyan adórendszert alkotni, amelyben a 2530 százalékos adóelkerülés már nem lesz érvényes, mint aho gy ma Magyarországon ez a helyzet. És képesek leszünk ezzel egy időben a magyar kis- és középvállalkozásokat újabb munkahelyek teremtéséről meggyőzni, és közben a termelésbe beruházni akaró külföldieket is meg akarjuk győzni, hogy jöjjenek ide, hát ezért v ittük le, a magyar és a külföldi befektetők miatt vittük le a társasági adó kulcsát alacsonyabbra. Hiszen nekünk szükségünk van ezekre a beruházásokra. (15.00) A feladat tehát, hogy miközben most nem küldünk nekik jó üzenetet, mégis meggyőzzük őket arról, hogy pontosan ezek a lépések vezetnek el oda bennünket, hogy Magyarország három éven belül ezek nélkül a bevételek nélkül is tartani tudja az Európai Unió általános pénzügyi elvárásait, és ezek nélkül a bevételek nélkül is képes lesz 46 százalékos gazdasá gi növekedésre. Ez a feladat; óriási feladat, de szerintem, ha csak azt ismételgetjük, hogy a mostani válságadó nem jó üzenet, akkor ennek a feladatnak nem fogunk tudni eleget tenni. Az a felvetés - ezt csak azért hozom ide, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy a jövőben kellően át nem gondolt gondolatok ne száguldozhassanak itt a légtérben , az a gondolat, hogy méltánytalan a mi részünkről, hogy nem gondolunk azokra, amikor a családokat támogatjuk azzal, hogy bizonyos jövedelmüket az állam egész egyszerűen nem vonja be az adóalapba, hogy ezzel méltánytalanságot követünk el azokkal a családokkal szemben, ahol nincs gyermek, holott lehet, hogy nem tehetnek róla, hogy nincs gyermek. Tisztelt Mesterházy Képviselőtársam! A meg nem született gyereket nem kell felnevel ni. Ezért nem indokolt, hogy ide is kiterjesszük a gyerekek után járó elismerést, kedvezményt vagy adórendszeren kívüli jövedelmet. (Mesterházy Attila: De aki nem tehet róla, elnök úr, erről beszéltem!) Bocsánat, csak hogy reagáljak a közbekiabálásra, senk i sem állította, hogy bárki tehetne a gyermektelenségéről. Én csak azt akarom mondani, hogy ne keverjük össze a dolgokat: egy dolog, hogy erről nem tehet, és ezért személyes érzelmeiben osztozunk is, és egy másik dolog, hogy akinek viszont van gyermeke, an nak azt fel kell nevelni, tehát neki pedig szüksége van erre a támogatásra. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Végezetül, elnézést kérve önöktől, hogy a viszontválasz ilyen kényelmetlenül hosszúra nyúlt, és talán egy nehéz napjukat tettem még ne hezebbé ezzel, hiszen hosszú éjszakába nyúlóan fogunk itt a mai nap során majd szavazni, de még egy gondolatot engedjenek meg nekem. A dolog úgy áll, hogy nem csak az MSZP jár abban a cipőben, amiről az előbb beszéltem, tehát hogy elutasítják a bankadót, e lutasítják a multik adóját, elutasítják az egykulcsos adót, az arányos adót, elutasítják a gyermektámogatási elképzeléseinket. Valljuk be, hogy egy gondolati paradigmaváltás küszöbéhez is érkeztünk. A kérdés az, hogy el merjüke hinni, hogy valóban erről v an szó. És itt nemcsak az MSZPről, hanem szakértők, tanácsadók siserahadáról beszélhetünk. Nem hiszem, hogy egyetlen lennék ebben a helyiségben, aki az elmúlt húsz évben szinte elsöprően csak arról olvashatott, hogy egyetlen út van, amit úgy neveznek, hog y megszorítás. Itt ülök húsz éve, és én nem tudom pontosan, hogy hány szocialista miniszterelnököt kellett meghallgassak (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) , de mindenki azzal kezdte a mondandóját, hogy most súlyos dolgok jönnek, nincs más megoldás, meg szorításokat kell alkalmazni. Erről szólt az elmúlt húsz
