Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi ... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz):
783 A GVH szerint abból kell kiindulni, hogy a vállalkozás elemi érdeke olyan szakember alkalmazása, aki az adott munkakör elvégzésére megfelelő kompetenciával rendelkezik, akár azért, mert van szakképesítése, akár azért, mert alapos gyakorlatot szer zett, vagy csupán megfelelő betanításban részesült. Még egy gondolat: a képesítési követelmények előírása helyett alternatív megoldásként ajánlotta a versenyhatóság a fogyasztói tájékoztatás előírását, például a fogyasztó kérésére igazolni kellene, hogy a megrendelt munkát milyen államilag elismert szakképesítéssel rendelkező munkatárs fogja elvégezni. A szakképesítés, a szaktudás megléte, igazolása összetett témakör, a vállalkozásoknál különösen. A szakképesítésnek vannak fokozatai. A szakmunkásoknál elérh ető legmagasabb szintű szaktudás a “mester” minősítés, a “mester” cím. Ez a cím nem keverendő össze a köznyelvbe átment, mármár szaki titulus rokon értelmű szavaként használt mester megnevezéssel. A szaktudásukról számot, bizonyságot adó mesterek elméleti és szakmai tudásukat magas szinten bizonyítják. Európahírű szakácsaink, cukrászaink, országos hírű vendéglőseink, kozmetikusaink, fodrászaink, a városainkban, falvainkban és környékükön elismert asztalosaink, kádáraink és villanyszerelőink vannak, és még a sort hosszan folytathatnánk. Ők szaktudásukkal, szakmunkástanulóik nevelésével öregbítik saját és szakmájuk hírnevét, de míg Németországban a mestervizsgához kötött - hogy jól értsük: csak mestervizsga alapján végezhető - vállalkozások száma több mint s záz, ugyanez a szám Magyarországon nem éri el a tízet. (19.50) Németországban és Ausztriában különösen nagy hangsúlyt helyeznek a mesterképzés fontosságára a lakosság magas szintű kiszolgálása érdekében, a nagyvállalatokkal való technikaitechnológiai megfelelés érdekében, a személy- és vagyonbiztonság érdekében. Nálunk nagy az adósság a megfelelő szakemberek képzésében. Ha valaki építettépíttetett házat, vagy végzett már lakásfelújítást, az pontosan érti, sok esetben a saját bő rén érzi ezeknek a szavaknak a valóságtartalmát. A baj már iskoláskorban kezdődik. A középmagyarországi régióban sikerült egy speciális piramist létrehozni az elmúlt években. Egy normálisan működő országnak, egy egészséges gazdaságú országnak a szakképzés i modellje úgy áll fel, hogy a piramis alapzatát, a legvastagabb részét a szakmunkások alkotják, ahogy haladunk felfelé, jönnek a technikusok, és a legvékonyabb rész, a legszűkebb rész pedig a felsőfokú végzettségűek, a diplomások része. A középmagyarorsz ági piramis, jelentem, a csúcsán próbál állni, éppen ezért billeg, olykorolykor eldől: a legvékonyabb rész a szakmunkások része, utána jönnek a középfokú végzettségűek, majd pedig a legszélesebb rész, a felsőfokú végzettségűeknek, a főiskolásoknak és egye temistáknak a része. Úgy gondolom, hogy a szakmunkásképzés szerepe fontosabb, mint valaha Magyarország életében és a hazai gazdaság élénkítésében. A szakmunkások és az ország jövője egymástól elválaszthatatlan. Eszembe jut hirtelen az a hirdetés, amit egy középmagyarországi, Pest megyei újságban olvastam - egy vendéglős adta fel , és amelyik úgy szólt, hogy főzni tudó szakácsot felveszek. Tessék végiggondolni, képviselőtársak, ezt a mondatot, hogy ennek az embernek hány negatív élménye volt a főzni nem tu dó szakácsokkal. De mondhatok egy másik példát is: ha egy multinacionális kereskedelmi láncba bemegy az ember, akkor csak menekülő eladókkal vagy annak tűnő egyenruhában lévő személyekkel találkozik, ha kérdezni mer valamit, mert az áru minőségével, a műsz aki paramétereivel kapcsolatban semmilyen épkézláb információhoz nem lehet jutni, ugyanis ezek az emberek képzetlenek, és ha olykorolykor egyet el lehet érni a gondolák között, akkor azt mondja, hogy árufeltöltő vagyok, tehát gyakorlatilag semmi köze ninc s a kereskedelmi tevékenységhez, maximum az áru polcra való felhelyezése szintjén. Nagyon fontos a szaktudás karbantartása, nyilvántartása és megújítása is. Mindenképpen szeretnék szólni a gazdasági kamarák szerepéről. Nem véletlenül említettem az osztráknémet modellt. Magyarországon jelenleg egy önkéntes tagságú angolszász kamarai modell működik, és a Ház utolsó negyedéves törvénykezési tervében az agrárkamarákról szóló törvény már
