Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
739 sincs vele semmi baj, hiszen normális vetésforgót alkalmazunk Magyarországon , a búzakukoricarepce hármas forgó tökéletesen illeszkedik a magyarországi adottságokhoz. Nem tudunk ennél jobbat kitalálni, hölgyeim és uraim. Rengeteg felmérés kész ült, hogy hogyan viszonyulnának a magyarországi termelők, mondjuk, biomassza direkt előállításához, például energiaültetvényekhez, egyebekhez. A termelők 34 százaléka mutatott némi érdeklődést, hogy esetleg a területeit 20 évre, 30 évre ilyen célra felajá nlaná, egyébként meg nem hajlandó váltani. Nagyon nehéz, és óriási technológiai korrekció kellene, higgyék el! Mert ezekhez a dolgokhoz Magyarországon alapanyagtermelésben semmilyen invesztíció nem kell, hiszen ehhez megvan mindenünk. Tehát olyan dolgokat kitalálni, és itt utalok egy kicsit a második generációs ügyekre is, ami nem ezen a vonalon megy, újabb alapanyagtermelési beruházásokat generálna. Rengeteget fordítottunk most arra, hogy a mi termelőink se működjenek korszerűtlenebb körülmények között, és sokkal energiatakarékosabban dolgozhassanak. Ebből nem kellene visszalépni, ezt folytatni kell, bármennyire is korlátozzák sokan. Nézzék! Ez a dolog nem új. Nyilván, amikor az emberiség ezt elkezdte csinálni, abból indult ki, hogy a mezőgazdaság az élel miszer mellett az összes energiát előállította. Vissza kell nézni néhány száz évre, nem volt más energiahordozó, a szén kezdett akkor már megjelenni, de egyébként szinte minden a mezőgazdaságra alapozott. Csak jelzem mindenkinek, hogy az első dízeltechniká jú motor mogyoróolajjal működött, és az első Otto elvű motor bioetanollal, krumpliból készített szesszel működött. Nincs ebben semmi új, ehhez nyugodtan vissza lehet kanyarodni, de nyilván minél újabb és jobb technológiákat kell csinálni. De azért arra is felhívnám a figyelmet, hogy egyegy következő generációs ügy anyagi forrását mindig az előtte lévő generációs termelés teremti meg. Nem a semmiért kezdték el Amerikában is kukoricából, pedig a cellulóztechnológia akkor is élt, mert laborkörülmények között tökéletesen működik. Csak azt gondolták, hogy ebből van most már olyan technológia, ami üzemi szinten és nagyobb méretekben működik, és ez lesz majd apránként egyébként minden olyan üzemben, ami készül vagy készült Magyarországon. Itt elhangzott az is, hog y itt 2 millió tonna etanolt fognak majd gyártani, hát ez az életben nem lesz, ebben teljesen biztos vagyok, mert ahhoz tényleg nem lenne elég alapanyag. Úgy gondolom, hogy kéthárom nagyobb kapacitású üzem akkor is meg fog épülni, ha egy fillér támogatást nem adunk hozzá, márpedig jelenleg ez a helyzet. Csak szeretném jelezni, hogy mindenki a támogatásról beszél. Magyarországon folyékony üzemanyag vagy bioüzemanyag előállításához csak kis kapacitásokhoz rendeltünk támogatást, mégpedig a magyarországi vidék fejlesztési program okán. A nagyobb kapacitásoknál ugyan van erre elkülönítve forrás, de ebből még senki egy fillért nem kapott. Egy darab üzem alapkőletétele történt meg az elmúlt időszakban, amit nagyon vártak abban a térségben, ahol a munkanélküliség eg yébként legalább 15 százalékos. Ezért kezelném én óvatosabban ezeket az ügyeket, mert nem lesz a magyar termelőknek sokkal másabb alternatívája, rövid távon, 1015 vagy 20 éves távlatban, mint nagyjából ezzel a termelési szerkezettel menni tovább. Ehhez a termelési szerkezethez viszont egy rossz logisztikájú országban feldolgozó kapacitás kell. A feldolgozó kapacitás Magyarországon nem lehet más, mint hogy ezekből a gabonafélékből más alternatív megoldásokat teszünk. Persze, mert mondhatjuk, hogy miért viss zük ki a kiváló magyar búzát Olaszországba, és miért hozzuk vissza onnan a tésztát feldolgozva. Ez is egy valós felvetés, és lehet is ezzel foglalkozni, hogy tudunke, mondjuk, az olyan hagyományú országgal versenyezni, ahol minden étkezésnél tésztát fogya sztanak. Ott erre vannak berendezkedve, tehát örülhetünk, hogy a magyar búza megfelel azoknak a magasabb elvárásoknak is. Nem hiszem, hogy ebben labdába tudunk rúgni, tehát búzából biztos, hogy továbbra is exportálnunk kell a jelentős részét, hiszen ennyit biztosan nem fogunk tudni soha Magyarországon felhasználni. A kukoricánál meg az a helyzet, hogy amikor azt mondjuk, hogy mást csináljunk, csinálhatunk mi mást, de az exportkukoricából ma is bioetanol készül. Amit mi innen kiviszünk, a jobb években 5 mill ió tonnát, rosszabb évben 4 millió tonnát vagy 3at, akkor már nagyon rossz évnek kell lenni,
