Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HORVÁTH ZSOLT
690 Magyarország előtt, amely arr a ösztökélne bennünket, hogy a közigazgatás szintjén is a regionalizmust kellene megvalósítani, ez nagyon üdvözlendő, mert Európában is így van, és nekünk is ehhez kell csatlakoznunk. Nos, szerintem mindig és minden egyes formában el kell mondanunk azt, ho gy nincsen ilyen elvárás egyetlenegy európai országgal szemben sem az Európai Unió tekintetében. Ahogyan korábban is hangsúlyoztam ezt, ez a közigazgatás szintjén biztosan nincsen. A közigazgatás szintjén egyetlenegy elvárás van, hogy minden egyes kormány találja meg azt a legoptimálisabb szintet, amely során az egyszerű, a hatékony és a gyors közigazgatást meg tudja valósítani. Nos, az elmúlt időszakban jó néhány területen láttuk azt, hogy az előző kormányzat megpróbálkozott a regionalista elv megvalósítás ával a közigazgatásban, és nyugodtan hozzátehetjük, hogy kudarcot vallott vele. Kudarcot vallott vele, mert nem lett egyszerűbb, az állampolgárok számára semmiképpen nem lett egyszerűbb, nem lett gyorsabb, nem lett hatékonyabb, és tegyük hozzá, nem lett ol csóbb sem. Hiszen azt tapasztalhattuk, hogy a regionális szintek kialakítása mellett az elmúlt időszakban rövid idő elteltével szépen visszaszivárogtak ezek a korábbi szintek, hiszen mindenki láthatta, hogy hiába valósult meg ez az elv, mégsem lett működők épes a rendszer. Tehát olcsóbb biztosan nem lett, ráadásul egy sor feladat párhuzamos megvalósítása is kialakult, ez pedig aztán végképp nem tette egyszerűbbé. Ennyit a múltról. De mit mond ehelyett ez az új elképzelés, ez az új út, egy új út a jó állam me gvalósításához? Ahogyan mondtam, nem lesz könnyű a helyzet, hiszen elég kevés olyan állampolgárral lehetne interjút készíteni, aki egyébként a saját ügyei intézése során valamilyen pozitív élményre tett szert, mert mindig azt látta, hogy ez a rendszer büro kratikus, ügyfélszámot kap, nem is a nevén szólítják, hanem már éppen ő lett az 1243as a mai nap során; egy olyan bürokratikus rendszerbe kellett volna neki a hétköznapok során beleilleszkednie, ami egyébként teljesen idegen a hétköznapi emberektől. Megje gyzem, én jogászként is jó néhányszor próbálkozom azzal, hogy az eddigi bonyolult közigazgatási rendszerben valamilyen formában feltaláljam magam. Mert az előző állam, amely bizonyára semmiképpen nem volt jó állam, azt szerette volna, ha az emberek megtanu lják, hogyan működik a bonyolult állam; arra szerette volna kitanítani őket, hogy tessék megtanulni azt, hogy az egyes ügyek végzése során mely település mely hivatalába kell elmenni, ott mikor van egyébként az ügyfélfogadás, mert az is elképzelhető, hogy ezek a hivatalok nem egyszerre tartják az ügyfélfogadási időpontokat. Azután jött az űrlap és a kérelem esete, amely során leginkább az én tapasztalatom szerint - ez a saját tapasztalatom - a korábbi állam azon szurkolt, hogy valamilyen formában megcsípjen engem azzal, hogy hol nem tudtam megfelelően kitölteni azt az űrlapot, amellyel egyébként el tudtam volna intézni az ügyeimet, és ha ez sikerült, akkor engem nyilván visszaküldött az iskolába, az iskolapadba, hogy tessék megtanulni, hogyan működik ez az á llam, mert egyébként itt nem lehet ügyet intézni. Ráadásul én egyfajta futárszolgálatot is elláttam az állami intézmények között, hiszen, ha kicsivel bonyolultabb volt az ügyem, az is előfordulhatott, hogy engem küldött követként az egyik állami intézményb ől a másikba, hogy tessék beszerezni azt a mellékletet, amely egyébként ahhoz a kérelemhez még szükséges, ráadásul ez általában nem is egy melléklet, hanem több, úgyhogy követként elküldött egy másik állami intézménybe, hogy ott, az adott helyen újra megta láljam azt, rátaláljak arra is, hogy mikor tart fogadóórát, és egyébként be tudjam szerezni tőle azt az űrlapot, utána pedig természetesen vigyem vissza az intézkedés helyszínére. Nos, azt gondolom, ebből is látszik, hogy ha ezen az elméleti szinten tudunk változtatni ezen törvényjavaslat során, hogy egyszerűbbé válik az ügyintézés az állampolgárok számára, hogy ott megint emberként fogjuk kezelni őket a hétköznapok során, és ott nem bonyolítani akarjuk az ügyeiket, hanem megoldani, akkor az első lépést min denféleképpen elértük. S ehhez valóban - ahogyan itt a kisebbségi vélemények is megfogalmazzák - az egyik legfontosabb elv az, hogy egyfajta centralizációnak, egy jó értelemben vett, hatékonyságot feltételező centralizációnak kell megvalósulnia.
