Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A Közszolgálati Közalapítvány, a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt. és a Magyar Távirati Zrt. vagyona meghatározott körének a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap részére történő átadásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
622 Vegyük sorra ezt a három szempontot, tisztelt képviselőtársaim! Azt mondja: racionálisabb a szervezés. Ehhez nem kellene átadni az ingatlanokat, az előző, már megszavazott törvény tudniill ik erről már rendelkezik, hogy bizonyos működtetési feladatokat az alap lát el. Azt már megoldották vagyonlenyúlás nélkül is. Más kérdés, hogy az átláthatóságba vethető illúzióimat már akkor erősen lerombolta, hogy hogyan is rendelheti meg ezeket a közös s zolgáltatásokat az alap: úgy, hogy ezek a beszerzések az előző törvény által ki voltak vonva a közbeszerzési törvény hatálya alól. Hát, az átláthatóság nagyobb dicsőségét szolgálja nyilván ez. Egyetlen értelmes magyarázat még nem hangzott el erre sem. De m ég egyszer, a racionálisabb szolgáltatásszervezésről az előző törvény már gondoskodott, ugyan nem átlátható módon, közbeszerzés nélkül. A képviselőtársaim meg vannak nyugodva abban, hogy ez a vagyon a közszolgálat céljait szolgálja, az elvett vagyon a közs zolgálat céljait szolgálja. Kérem szépen, akkor miért nem marad a közszolgálati létrehozott egységes közalapítványnál? Ha arra akarjuk fordítani, ami a közszolgálati médiumok működéséhez kell, akkor nem kell elvonni a Médiatanács alapjába, ami nemcsak a kö zmédiumok vagyonával és gazdaságával foglalkozik, akkor ott kellene hagyni közalapítványi vagyonban, nem feltétlenül az egyes részvénytársaságoknál. Bocsánatot kérek, hogy nekem gyanús, hogy nem ez történik, hogy valami, amit a közszolgálatra akarunk fordí tani, nem a közszolgálat számára létrehozott szervezetnél marad, hanem áttevődik egy kevésbé átlátható hatósághoz. Ráadásul, ha minden mindenkinél ott maradna, akkor ugyan mi célt szolgál az országgyűlési határozati javaslatban az a részletező passzus, hog y mit kell tenni, ha valaki egy vagyonrészt elad, elidegenít vagy más célra hasznosít? Hát ha minden ott marad, akkor miről beszélünk? Pontosabban nagyon sajnálom és szomorú vagyok, ha egyedül én vagyok olyan pletykafészek, hogy a fideszes médiaszakértők h íresztelései hozzám eljutnak. De hát bocsánat, ebben a városban aki ezzel a területtel foglalkozik, már mind tudja, kétségbe vagyok esve, hogy csak a kormánypárti képviselők fülébe ne jutott volna el, hogy arról van szó, ami önmagában nem az ördögtől való, hogy minél többen költözzenek be a Magyar Televízió új székházába, és a három másik nem kis értékű ingatlan, egy Bródy Sándor utcai és két budai értékes ingatlan, vagy az, amelyik ezek közül felszabadítható, kerüljön eladásra. Hát ezt mindenki tudja, az ö nök emberei beszélik! Ez még önmagában nem volna tragédia, lehet, hogy többet mondanak, mint szabadna nekik. Megjegyzem, ez önmagában még nem volna tragédia. Miért ne lehetne egy helyre telepíteni, vagy legalábbis centralizálni az elhelyezését a közmédiumn ak? Ez rendben van. Ez nem tragédia akkor, ha az eladásért kapott pénz, mondjuk, ott marad a Rádiónál vagy ott marad az MTVnél, vagy ott marad a Duna TVnél, de ez a fajta államosítás éppen ezt akadályozza meg. Ráadásul ami külön aggaszt, de bízom az előt erjesztő képviselő úr jó szándékában, és abban, hogy ez tényleg csak véletlen: az ilyen típusú vagyonrészek, értsd a drága ingatlanok esetében, ez a határozati javaslat nem írja elő a nyílt pályázatot. Lehet tehát meghívásos pályázat is. Nagyon sok rossz t apasztalat volt az ilyenekre, a mi kormányunk alatt is, az előző kormányok alatt is. Pusztán azt írja elő ez a mostani határozati javaslat, hogy akár egy meghívásos pályázat résztvevői között már legyenek egyenlőek a feltételek. Ez megint nem az átláthatós ágot szolgálja, hogy ebben a törvényben, ha már valaki el akarja idegeníteni - és mondom, szolgálhat ez jó célokat is - ezt az ingatlanvagyont, akkor ezt megfelelő, átlátható feltételek között tegye. Ami az átláthatóság önök által is igényelt szempontját i lleti, nézzük meg, hogy ki tudja ezt a vagyongazdálkodást és az esetleges elidegenítést valóban ellenőrizni. Azt már Karácsony Gergely hozzászólásából is hallottuk, hogy a Médiatanács tagjai csak meglehetősen egyoldalúan; és csak azért térek ki erre a mai epizódra újra, mert itt először érhető tetten, hogy ennek mik a veszélyei: a Médiatanácsba kizárólag egyetlen párt delegálhatott, jelölhetett, javasolhatott tagokat. Még a KDNP is, amelyet én semmilyen növényi és koszorú jelzővel nem szeretnék ellátni, arr a kényszerült, hogy a jelöltjét visszavonja. Nyilván ez a négy fiatalember volt a szakmailag legérettebb a széles szakmai merítésből, de mindenesetre itt tehát betekintés, legalábbis többpárti vagy civil szakmai betekintés nincsen.
