Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
611 omlanak ránk a jogszabályok, hogy szerencsétlen sorsüldözött kormánypárti képviselőtársaim saját módosítójukat kénytelenek újból mindig módosítani, de még mindig jobb, hogy most megtörtént - ezzel egyetértek , mintha soha nem történt volna meg. A második fontos tulajdonsága a törvénynek, hogy ugyanakkor, ha már hozzányúl az akkor elfogadott, a közszolgálati médiumokról szóló törvényhez, akkor nem a lényegi hibákat orvosolja benne. A harmadik fontos tulajdonsága - legalábbis az én olvasatomban , hogy szerintem kicsit aggályos módon növeli az átláthatatlanságát - nem hiszem, hogy ez a szándéka, de mégiscsak növeli - a médiapén zek hatósági kezelésének. Majd elmondom, hogy mire gondolok itt, de már erre is történt bizonyos utalás. A negyedik meg valóban az, hogy nemes és önzetlen gesztussal megemeli az új hatóság dolgozóinak fizetését. Engedjék meg, hogy hadd mondjak valamit mind a négy vonásáról ennek a jogszabálynak. A technikai módosításokat - ahogy említettem - akár helyeselni is lehet. Megígérhetem, hogy ezeket kontrakarikírozó módosító indítványokat be sem nyújtunk, mert jobb később, mint soha; legyen valóban pontos, aminek pontosnak kell lennie. Más kérdés, hogy ezen technikai pontosítások között azért van olyan is, ami csak a politikai önvédelem talán kevésbé rokonszenves kategóriájának nevezhető: nagyon gyorsan beírja a gyengébbek kedvéért ez a törvénymódosítás, hogy a köz szolgálati kuratórium csak akkor alakulhat meg - magyarán csak akkor jöhet össze a már megválasztott hat ember , ha már föléjük van küldve a Médiatanács által delegált újabb két tag. Magyarán isten őrizzen attól, hogy az a hat ember, ahol még van paritás az ellenzék és a kormányoldal között, önállóan, a két fölső felügyelő nélkül akár köszönjön is egymásnak vagy bemutatkozzon. Ezt érteni vélem; nem ezen múlik az egész, ez legfeljebb csak aláhúzza a korábbi jogszabályok politikai problémáit. Nagyobb bajnak látom - ahogy említettem , ami hiányzik a törvényből. Most még lett volna mód azt a törvényt kicsit a betegségeiből orvosolni, ami a júliusi döntések értelmében úgy nagyjából mindenkinek a kritikáját és ellenérzését kiváltotta, aki a média környékén külfö ldön és Magyarországon mozog. Ennyiben tényleg majdhogynem megvalósult a nemzeti együttműködés. Csak azért nem egészen, mert magam nem tekintem nemzeti együttműködésnek, amiből a kormánypártok kimaradtak. Minden más médiaszervezet azért picit aggódott azon , hogy jóe, hogyha a korábbi paritás és politikai kiegyensúlyozottság elvét kidobjuk a médiakosárból. Ami a törvény harmadik tulajdonságát illeti, némileg aggályosnak tűnik nekem a következő. Rendelkezik a törvény arról, hogy az új hatóság mire fordíthatj a a különböző büntetések összegét. Szeretném megjegyezni, hogy feltehetőleg több büntetéssel lehet majd számolni, mint korábban, hiszen például különböző regisztrációs kötelezettségeket írnak majd elő más törvények, tehát több vétség lehet, amiért esetleg büntetést lehet szedni. Meg nem tudom becsülni, mekkora ez az összeg, de érzésem az, hogy nem olyan kicsi. Mire fordítja a hatóság ezt az összeget? Nagyon érdekes dologra. Azt mondja, hogy a tudatos fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztésére - meg kell a szívnek szakadni , ezen belül pedig képzésre, oktatási kurzusok szervezésére és propagandára, tájékoztatásra. Olykor kaptunk az elmúlt ciklusban az ellenzéktől jogos kritikát is arra, hogy talán túl nagy összegek szánódnak propagandára. Most meg m it látok? Itt szinte teljes egészében a büntetések összege nem arra a világra fordítandó vissza, ahonnan származik - nyilván nem a megbüntetettre, hanem másokra , hanem egy nagyon obskúrus területre használható fel. Ha még egyszer nagy leszek, egész bizto s, hogy valamilyen oktatási, képzési feladatot ellátó háttérintézmény szeretnék lenni. Mindenki tudja, hogy ez a legkevésbé megfogható módja a pénzköltésnek, itt meg a büntetések teljes összegét különösebb ellenőrzés nélkül erre lehet fordítani. A negyedik passzust már említették a kollégák is. Azáltal, hogy az illetménykiegészítés és egyéb szempontból a PSZÁF szintjére emeli a hatóságot ez a bizonyos jogszabály, ez nem más, mint a jövedelmek emelésére vonatkozó jogi lehetőség. Nem állítom, hogy ez föltétle nül teljesen indokolatlan, de azért így, zusammen, az egész feltehetőleg mamutintézményt egy olyan kategóriába beletenni, ahova csak a nagyon kiemelt feladatot ellátó intézmények és vezetők szoktak tartozni,
