Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FARKAS GERGELY (Jobbik):
467 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Napirend utáni felszólalásokra ketten jelentkeztek. Farkas Gergely képviselő úrnak adom meg először a szót, a Jobbik nevében, ötperce s időkeretben: “Emlékezés a méltatlanul elfeledett írókra” címmel. Előre jelzem, a kormány képviselője jelezte, hogy írásban fognak válaszolni a napirend utáni hozzászólásra. Képviselő úr, öné a szó. FARKAS GERGELY (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a s zót. Tisztelt Ház! A szeptemberi egyetlen ülésünk alkalmával kérdést intéztem az illetékes miniszterhez, hogy milyen lépéseket is kíván tenni a kormány az elfeledett nemzeti íróink érdekében, hogy ezek az emberek végre méltó helyükre kerüljenek a magyar ir odalomban és a köztudatban. Felszólalásomban ígéretet tettem arra, hogy az őszi ülésszak folyamán hetenként egyegy elfeledett írónkról szeretnék megemlékezni napirend utáni felszólalásomban, mert úgy gondolom, hogy az is egy apró lépés lehet az igazságtét el szempontjából, ha az ország házában elhangzik ezen emberek méltatása. Szőcs Géza minden konkrétumot nélkülöző válasza után még fontosabbnak tartom ezt a megemlékezéssorozatot, nem feladva azt a reményt, hogy a kormány is tenni fog valamit ezen írókért. Számos olyan írót lehetne felsorolni, akinél fennáll az az ellentmondás, hogy a munkássága alapján a legnagyobbak között lenne a helye, de ideológiai, politikai okokból a tankönyvekben és hivatalos fórumokon rendre elhallgatják. A legjellemzőbb példája eze n íróknak Wass Albert, ezért elsőként róla kívánok megemlékezni. Az 1908ban a mezőségi Válaszúton született kálvinista Wass Albert népszerűsége az 1990es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi közönség körében is folyamatosan növekszik. Erről jól tanúskodik az a tény, hogy könyvei a legkeresettebbek közé tartoznak hazánkban, és 2005ben a Nagy Könyv című magyarországi felmérésben is az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult. A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűb b tizenkét magyar regény közé választották, az ötven legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel, az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza. Összességében egyébként közel ötven színvonalas, értéket közvetítő könyv és tízné l is több verseskötet jelenti Wass Albert munkásságát. Mindezek ellenére a hivatalosnak mondott körökben számos kritika éri Wass Albert személyét és munkásságát. Engedjék meg, hogy erről a mellőzésről idézzem Takaró Mihály irodalomtörténész véleményét: “Ak ik Wass Albertet támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekekből teszik. Még nem olvastam egyetlen szakmai kritikát sem írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művészetéről, talán azért, mert igen kevés érvük lenne.” Wass Albert személyéről beszélve nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a román hatóságok 1946ban feketelistára tették, és halálra is ítélték, aminek a híre őt már emigrációban érte. Az ít élet élete végéig érvényben maradt. Az igazságtalan döntés ellen több esetben is perújrafelvételt kezdeményeztek; sajnos a nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére sem sikerült elérni, hogy az igazság, miszerint Wass Albert nem volt háborús bűnös, kimon dásra kerüljön a román bíróság által is. Reméljük, ez mihamarabb megtörténik. A hatgyermekes Wass Albert írói és költői munkássága iránytű lehet erkölcsben, szépségben és igazságkeresésben. A könyveibe ültetett értékek és példamutatás miatt fontos lenne az , hogy végre iskolai keretek között is tanítsák legértékesebb műveit, és megítélése kapcsán se az igaztalan vádakat
