Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 14 (60. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz):
4596 támogatása fejezetből csípjünk le 25 millió forintot, és 25 millió forinttal hoz zunk létre egy új sort, és támogassuk a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságát. Emellett két, a határon túli magyar médiát érintő javaslatunk lenne még, kicsit átformálva a korábbit, illetve csökkentve azoknak az összegét. A határon túli hírellátás feladataira , ami 80 millió forint, plusz 20 millió forintra adtunk be az első körben, ez nem kapta meg a többség támogatását. Én ezt a javaslatot ismét benyújtottam plusz 15 millió forinttal, és az MTI közfeladatokat ellátó, több milliárd forintos keretéből kívánnám vagy kívánjuk ezt átcsoportosítani. Kérem önöket ismételten, hogy fontolják meg ezt a javaslatot. Talán ami a leghangsúlyosabb lenne, amire több alkalommal is kitértem mind az általános, mind a részletes vitában, az pedig a határon túli magyar tévéstúdiók, határon túli magyar stúdiók eszközbeszerzésének támogatása. 2001ben, az önök előző kormányzása alatt kaptak utoljára a határon túli magyar tévéstúdiók eszközbeszerzésre támogatást, akkor ez egy több száz millió forintos keret volt. Azóta az anyaországból ilyen jogcímen semmilyen formában, semmilyen pályázati formában a határon túli magyar médiumokat, illetve a televíziókat az anyaország nem részesítette támogatásban. A Nemzeti Hírközlési Hatóság szintén meglehetősen bőkezű, 17 milliárd forintos alapjából vagy támogatásából javasoltunk 1 milliárd forintot az első körben átcsoportosítani, ezt akkor önök nem támogatták. Most kapcsolódó módosítóként, visszavéve erre vonatkozó igényünket és szándékunkat, egy 250 millió forintos, ilyen célra való költségvetési t ámogatást szeretnék a figyelmükbe ajánlani, szintén a Nemzeti Hírközlési Hatóság közel 17 milliárd forintos támogatásából. Én azt hiszem, hogy az a szervezet bőségesen el fogja tudni látni a kétségkívül szerteágazó és sokoldalú feladatait 16,75 milliárd fo rintból is. Azt szeretnénk javasolni, hogy 250 millió forintból hozzon létre a kormány vagy valamelyik minisztérium egy olyan pályázati alapot, ahonnan a határon túli magyar tévéstúdiók eszközbeszerzéseit támogatni lehetne 250 millió forint értékben. Ezekh ez a javaslatokhoz, amelyek történelmi szempontból fontosak, két kutatóintézet, illetve két, a határon túli magyarság szempontjából fontos javaslathoz kérném szépen az önök ismételt újragondolását és ha méltónak találják, akkor a támogatását. Köszönöm szép en. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Vigh László képviselő úrnak adok szót rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! VIGH LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képvise lők! Sokat beszélgettünk arról, hogy ki mihez ért ebben a parlamentben, kinek mi a szakterülete. Én azt látom, hogy nagyon sokan beszélünk faluról, nagyon sokan beszélünk vidékről, de nagyon kevés olyan képviselő van, aki ma is falun lakik, falun lakott, é s ott szeretné megoldani az ott élők problémáit. Én egy ilyen képviselő vagyok, egy Zala megyei kistelepülés, egy 800 lélekszámú település polgármestere vagyok, és azt látom, hogy az elmúlt időszakban annyiszor belenyúltak a falu rendszerébe, annyiszor dra sztikusan beleavatkoztak, hogy még az a csoda, hogy olyan település van, hogy falu. Előjött a szó a téeszvitáról, hogy annak idején a téeszt az első kormány megszüntette, amely, tudjuk, hogy nem így volt, hiszen a bent lévők, a bent élők szüntetté k meg. El szeretném mondani ezzel kapcsolatban, hogy 1948 után, az ötvenes években erőszakkal megalakították a téeszeket, utána meg az élet úgy hozta, hogy megszűntek maguktól. Ezt azért mondtam el, mert mindig azt nézzük, hogy a falvaink lélekszáma folyam atosan fogy, és sok olyan történés történt a falu életében, ami arra mutat, hogy 19616263tól minden település lélekszáma, a falvainké különösen fogy. A falvainkra az ötveneshatvanashetvenes, és még azt mondom, a nyolcvanas években is jellemző volt az, hogy önellátóak, önfenntartóak voltak. Amikor arról beszélgetünk, hogy ma hol tart a falu, ideértünk, mert az élet úgy megváltoztatta, és úgy megváltoztattuk a körülményeket, amely
