Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 14 (60. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - KAUFER VIRÁG (LMP):
4507 KAUFER VIRÁG (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajkai kistérség éppen hazánk egyik legnagyobb környezeti katasztrófájából igyekszik talpra á llni. Most azonban nem a közvetlen kárelhárítás és segélyezés körüli gondokról akarok beszélni, hanem azokról a nem kevésbé fontos rehabilitációs teendőkről, amelyeknek a helyi társadalmak belső sérüléseit kell orvosolnia; olyan lépésekről, amelyek nélkül nincs talpra állás, és amelyekkel a kormány adósa az országnak. Az LMP szerint Magyarországon eddig is, most is végzetesen kevés figyelmet és erőforrást fordítottunk a helyi közösségek működésének támogatására. Ne legyenek illúzióink, ez a bűnös hanyagság megbosszulja magát, ha nem teszünk semmit, legközelebb éppen Kolontáron és Devecseren. Minden ésszerű és korszerű, katasztrófa utáni rehabilitáció központi eleme a közösség és tagjainak támogatása. Mit jelent ez? Először is azt jelenti, hogy az eltérő etni kai és szociális hátterű csoportokat feltétlenül be kell vonni - a beáramló források felhasználásával - a fejlesztésekkel, újjáépítésekkel kapcsolatos döntésekbe és azok végrehajtásába. Ez így igazságos, és ez segít abban, hogy a szerencsétlenül járt ember ek az életük feletti kontrollt, a továbblépéshez szükséges lelkierőt és kezdeményezőkészséget visszakapják. Egy másik gyakori tapasztalat, hogy az ilyen helyzetekben a közvetlen veszély elmúltával a kezdeti szoros összetartás összeomolhat. A hirtelen támad t új viszonyok, a beérkező segítségért, kárpótlásért folyó versengés a közösségek különböző csoportjait egymással szembefordíthatják. Ez veszélyes, de nem törvényszerű. Ezt nem kell és nem szabad ölbe tett kézzel nézni. Szerencsére remek példák vannak arra , miként lehet az ilyen folyamatokat megelőzni, ellensúlyozni. A májusi árvíz után például a szikszói roma nőkből és budapesti egyetemistákból álló Szirom Egyesület 15 napon áll 150 szikszói családot látott el meleg étellel, tartós élelmiszerekkel és nélkü lözhetetlen ingóságokkal. A súlyos cigánymagyar konfliktusokat megélt szikszóiak ma is úgy emlékeznek az árvízi napokra, hogy a város egyes részein jóval több roma és nem roma nőt láttak zsákkal cipekedni, mint férfit. Igen, lehet így is csinálni, és ezt nekünk kötelességünk támogatni. Az LMP delegációja is többször járt a katasztrófa sújtotta településeken, és látta, hogy az említett kedvezőtlen folyamatok bizony jelen vannak az ajkai térségben. Egyre nő a frusztráció és a feszültség az eltérő hátterű lak osok csoportjai között. Találkoztunk ugyanakkor olyan alulról jövő kezdeményezésekkel, amelyek minden erejükkel a helyi közösség összetartó erejére mért csapást igyekeztek orvosolni. Civilek és egyházi közösségek járják a falvakat, és lelki támaszt nyújtan ak a rászorulóknak. A közösségi rádiók hálózatának összefogásával létrejött egy olyan rádióállomás, amely a helyi összefogást, a szolidaritást és a nagyon fontos belső információáramlást segítette. Ezek fantasztikus és heroikus kezdeményezések, de önmagukb an nem tudják ellensúlyozni a katasztrófa után elindult negatív folyamatokat. Megfelelő politikai és anyagi támogatás, ösztönzés nélkül az ilyen kezdeményezések nem tudnak úgy megnőni, fennmaradni, hogy tartós változást érhessenek el. Épp ezért nem hagyhat juk magukra őket. Ezért felhívjuk a kormányt, hogy szakemberek bevonásával mérje fel a katasztrófa sújtotta közösségek állapotát. Felhívjuk a kormányt, hogy készítsen stratégiát a helyi közösségek rehabilitációja és fejlesztése érdekében. Nyújtson támogatá st a sikeres civil és egyházi kezdeményezéseknek, és biztosítson lehetőséget minden helyi csoport számára, hogy részt vehessen az újjáépítés állampolgári ellenőrzésében. Az LMP szerint válságos időszakokban, legyen szó katasztrófáról vagy gazdasági válságr ól, a civil kezdeményezések támogatása és ösztönzése az egyik legfontosabb feladat. A civilek tudása, elszántsága, rugalmassága és közösségépítő ereje olyan társadalmi tőke, amit ha egy csepp eszünk van, nem fogunk eltékozolni. Miután Kolontáron és Devecse ren segítünk a helyi kezdeményezéseknek, álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk körül jó alaposan! A helyi közösségek az országban mindenfelé válságos állapotban vannak. Márpedig működőképes közösségek nélkül nincs az égvilágon semmi: nincs béke
