Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
444 is egy olyan része ennek a határozati javaslatnak, hogy mára sü rgetővé vált a tudomány képviselői és a politikai döntéshozók közötti intenzív közös munka igénye. Tisztelt Képviselőtársaim! Én arra biztatnám önöket, hogy ezt a sürgető igényt ne két és fél év elteltével próbáljuk kielégíteni, hiszen a vizsgált időszak k ezdetétől mostanáig ennyi már eltelt. Javaslom azt, hogy lehetőség szerint a Magyar Tudományos Akadémiát évente számoltassuk be az Országgyűlésnek az elvégzett feladatokról, és ha lehet, törekedjünk arra is, hogy ez a munka minél intenzívebb legyen, s ne c sak a kormányzat, hanem a parlament és a Tudományos Akadémia között is, mert meggyőződésem az, hogy mindannyiunk épülésére szolgálna egy ilyen jellegű, egyre szorosabbá váló együttműködés. S bár a beszámolóban elnök úr is rámutatott arra, hogy a beszámoló elkészítésekor nem az volt a feladat, hogy kiutat mutasson a beszámoló elkészítője a jelenlegi helyzetből, de azért rámutat a hibákra, amit örömmel fogadtunk, hiszen igen nagy szükség van erre. Ezeken a beszámolóban foglalt tényeken szeretnék most röviden végigmenni, végigvenni azokat a fontosabb lépéseket, amelyeket az Akadémia tett az elmúlt években, illetve rögtön az elején vitatni egy olyan kijelentést, ami a határozati javaslatban is szerepel és az akadémiai beszámolóban is, ez pedig az, hogy az akadém iai reform lezárult. Mi úgy gondoljuk, hogy egy reform nem zárul le, különösen akkor nem, amikor még annyi a teendő, mint amennyi most. Van egy olyan gyanúm, hogy az akadémiai reform lezárulta soha nem fog bekövetkezni, mert a tudomány állandó fejlődésben, változásban van, folyamatosan változnak a tudományos szervezetek struktúrái, az állam és az alkalmazott kutatás, az állam és az alapkutatás egymáshoz való viszonya, a finanszírozási modellek, a nemzetközi együttműködések. Vélhetően ez egy olyan folyamat, amit nem lehet csak úgy lezárni. Az OECD 2008. évi országtanulmánya rámutat arra, hogy a magyar kutatási, fejlesztési és innovációs rendszer a nemzetközi viszonyrendszerben kedvezőtlen helyzetben van. A beszámolóból az derül ki, hogy ennek az alulfinanszír ozottság az oka, amivel természetesen egyetértünk, de éppen amiatt kifogásoltuk az akadémiai reform lezárultára utaló kijelentéseket, mert úgy gondoljuk, hogy itt még komoly szervezeti változásoknak kell bekövetkezni, a kutatásfinanszírozás egész rendszeré t érintő változásoknak, és most azt látjuk, hogy ez már makroszinten, az egyetemek szintjén elindult, de a konkrét kutatóhelyek, illetve a kutató egyének szintjén a kutatásfinanszírozásban jelentős változásokat szorgalmazunk. Ezekre aztán majd részletesebb en ki is térek. Amikor a magyar innovációs rendszer erősségeit és gyengeségeit vette sorra a beszámoló, akkor az erősségek között kiemelte azt, hogy szabályozott TTIpolitikája van Magyarországnak, illetve maga a gazdaság nyitott, és az innováció áramlása szabad és megoldott. Ezek normális esetben nem erősségei a magyar tudományos életnek, illetve a magyar innovációnak, hanem természetes adottságai, hiszen ezek nélkül elképzelhetetlen az igazi tudományos élet. Én tehát egy kicsit billegőnek érzem, hogy ez i lyen szempontból idesorolhatóe vagy sem. A gyengeségek között viszont nagyon helyesen megemlíti a beszámoló azt, hogy rosszul koordinált a kormányzati munka, alacsony az üzleti célú kutatásfejlesztési kiadások részaránya, és a későbbiek folyamán arra is kitér a beszámoló, hogy milyen egyéb személyzeti és financiális okok hátráltatják a magyar K+F szektor fejlődését. Az egyik és legfontosabb ezek közül az, hogy a természettudományos oktatásnak meglehetősen visszaszorult a részaránya a felsőoktatás egészén belül, és a humán jellegű tudományágak kerültek előtérbe. Mára eljutottunk oda - ahogy a beszámoló is kijelenti , hogy elégtelen számú szakember áll rendelkezésre a természettudományi és műszaki területeken, túl kevés mérnököt képzünk, nagyon gyenge talap zata van az utánképzésnek, és az elmúlt években azt láthattuk, hogy a magyar felsőoktatásban ugyan jelentős mennyiségi ugrás következett be, de ezt sajnos nem követte minőségi fejlődés, és ennek a következménye az is, hogy mintegy 84 százalékban sikerrel j árnak azok a hallgatók, akik tovább szeretnének tanulni valahol a magyar felsőoktatásban. (15.20) Akkor, amikor a 13. oldalon levő felsőfokú természettudományos és műszaki végzettségűek számát nézzük, akkor is azt látjuk, hogy Magyarország gyakorlatilag az utolsók között kullog, hogy
