Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
4289 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy egy héttel ezelőtt megválasztottak a kolontári vörö siszapkatasztrófát vizsgáló bizottság elnökének. Bizalmukat azzal szeretném megszolgálni, hogy mihamarabb megkezdjük a katasztrófa feltárására irányuló munkánkat. A bizottság a héten szerdán megtartja alakuló ülését, és ezzel végre - a katasztrófa után mi ntegy 70 nappal - az érdemi munka is elkezdődhet az okok kivizsgálására. Érdemes azonban mindenekelőtt kicsit a kulisszák mögé beleskelődnünk, hogy mi is vár ránk a következő hónapokban. Magáról a katasztrófáról és közvetlen következményeiről rengeteget ha llhattunk mostanság a médiában. Engedjék meg, hogy ehelyett inkább visszamenjek kicsit az időben, egészen 1995ig, a Bakonyi család áldásosnak nem éppen nevezhető tevékenységének kezdetéig. Hamarosan az is kiderül, miért teszem ezt. Bakonyi Árpád hobbija s aját bevallása szerint a környezetvédelem. Félek azonban, hogy ez a hobbi túl sokba kerül nekünk, adófizető magyar állampolgároknak. Példaként hadd említsem, hogy a Bakonyi által vezetett Nitrokémia Zrt., a Tatai Környezetvédelmi Kft.vel karöltve a Simont ornyai Bőrgyár 800 milliósra becsült kármentesítését 9 milliárd forintért szerezte meg - nyilván ezt is a hobbi részeként. 1995ben Horn Gyula felkérte az akkor munkanélküli vegyészmérnökként éppen ráérő Bakonyi Árpádot, hogy a Hungalu Rt. élén vezesse le a magyar alumíniumipar teljes privatizációját. Az eredmény ismert. A becslések szerint a több tíz milliárd forint értékű trösztöt tízfelé szabdalva kótyavetyélték el, kevesebb mint 2 milliárd forintért. Az új tulajdonosok közül dominánsan két család volt c sak jelen az üzletágban, a Bakonyiklán és a GyurcsányApróklán. Mindeközben persze Bakonyi és Gyurcsány urak az ország leggazdagabb embereinek rangsorában igen előkelő helyre emelkedtek. Hogy mindez becsületes úton történte? Engedjék meg, hogy ez ügyben egy klasszikust idézzek: “Mi az, hogy? Nagyon is!” Ennek jegyében az Ajkai Alumíniumipari Kft. 1,2 milliárd forintos becsült értéke helyett 10 millió forintért kapta meg az Inotai Alumínium Kft.t, amely a MAL jogelődjének tulajdonában volt. A vételár meg állapításánál környezetvédelmi kötelezettségekkel csökkentették a cég piaci értékét, amely kötelezettségeket az iparágat bezsebelő elvtársak a mai napig sem teljesítettek. Mindez nagyban hozzájárulhatott azon katasztrófa bekövetkezéséhez, amely minden magy ar embernek kárt okozott, de tíz ottani ember haláláért is felelős. Ezért pedig nincs bocsánat. A gátlástalan rablóprivatizáció a mai napig biztosítja a Szocialista Párt pénzügyi és gazdasági hátterét, egyben hozzásegítette őket ahhoz, hogy akaratunk ellen ére még mindig a parlament padjait koptassák. De kérdem én, mikor lesznek végre az elvtársak cellatársak is egyben. (Szórványos derültség a Jobbik padsoraiból.) Ahogy a Jobbik azt már a választási kampányban is ígérte, megkezdjük végre a valódi elszámoltat ást: 20 évet a 20 évért! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kövér László) : A kormány nevében nem kíván reagálni senki az elhangzottakra. Megadom a szót Lukács Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, aki a KDNP részéről jelen tkezett napirend előtti hozzászólásra: “A sortüzek és előző diktatúra kérdése” címmel. DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szomorú aktualitást ad a mai napi felszólalásomnak az a tény, hogy 1956. december 12én sortűz dördült el Egerb en a salgótarjáni sortüzet követő negyedik napon. 8 halott, 26 sebesült, és mindenki hátulról kapta a golyót. Ugyanaz a Gyurkó vezérőrnagy vezényelte le itt is a sortüzet, aki Salgótarjánban, vagy aki a tiszakécskei bombázást. Nemcsak az áldozatokról, a di ktatúra áldozatairól való megemlékezés okán szükséges a közvélemény figyelmét felhívni ezekre az eseményekre, de azért is, mert mind a mai napig a
