Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3770 A közszolgálatisággal kapcsolatosan komoly vitákat lehetne folytatni, amiket nem folytattunk le sem itt a Házban, sem máshol, te hát voltaképpen a mai napig nem tudjuk, mi az, hogy közszolgálat, és ez nemcsak a közszolgálati médiumok átszabása kapcsán, hanem általában a törvény más pontjain is előkerül. Szerintem a közszolgálatiságnak egy ilyen furcsa fogalma vetül rá más szempontok ra. Nagy fájdalmam, hogy a közösségi rádiózás gyakorlatilag megszűnik a törvény értelmében, és ezeket összevonják a korábbi közműsorszolgáltató kategóriával. Ezzel egy olyan helyzetet teremtenek, hogy az almát és a körtét próbálják egy kategóriába sorolni , és tulajdonképpen azokra a közösségi rádiókra, amelyek egy nagyon speciális célközönséghez szóltak eddig, és ebben az értelemben, közösségi értelemben, a nonprofit értelmében tulajdonképpen közszolgálatot láttak el, összevonva a közműsorszolgáltató kate góriával olyan abszurd kötelezettséget sóznak rájuk, amelyeknek nem fognak tudni megfelelni, részben azért, mert egyszerűen nincsen olyan anyagi támogatásuk ezeknek a közösségi rádióknak, hogy képesek legyenek például közszolgálati célú műsorszámokat szolg áltatni. Azt gondolom - bár önmagában támogatom a nemzeti kvótát a rádiók esetében meg a televíziók esetében is , hogy az 50 százalékos zenei kvóta ebben a kategóriában kicsit talán túlzásnak tűnik. (11.30) Egy másik szempont, hogy a sokat emlegetett jele ntős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók esetében kivetett, gyakorlatilag egy burkolt adó, egy újabb ágazati adó jelenik meg, a reklámbevételek 3 százalékát kell új magyar filmalkotások támogatására fordítaniuk, de ezt valójában úgy teszik, hogy ezt adókén t be kell fizetniük az alapba. Igazán nem akarok fogadatlan prókátorának látszani ezeknek a médiaszolgáltatóknak, de azt gondolom, önmagában attól, hogy több pénzünk lesz filmek gyártására, nem fognak többen filmet nézni. És éppen néhány héttel ezelőtt itt a parlamentben egy interpelláció kapcsán egyet is tudtam érteni Halász János államtitkár úrral abban, hogy a magyar filmek nem jutnak el a fogyasztókhoz. Sokkal szerencsésebb lenne egy olyan szabályozás, amely nem egyszerűen egy adó befizetésével, hogy úg y mondjam, letudja ezt a fajta kötelezettséget a jelentősebb tévécsatornák esetében, hanem valamifajta olyan kooperációt alakítson ki, hogy ezek a médiaszolgáltatók érdekeltek legyenek magyar tartalmú műsorszámok lejátszásában, hogy valóban hozzájárulhassa nak az audiovizuális nemzeti kultúra erősítéséhez. Ez a különadó tulajdonképpen azt jelenti, hogy ezzel le van tudva a dolog, hiszen ezek a nemzeti kvóták, amelyek meg vannak állapítva, sem kényszerítik ki igazából egy olyan fajta médiavilág rendszerét, am elyben a magyar filmművészet például felületet vagy egyáltalán bármilyen promóciót kaphat a magyar televíziózásnál. És szerintem ez az alapvető oka annak, hogy a magyar filmek egyszerűen nem jutnak el a magyar fogyasztókhoz. Egy abszurd példa, hogy egy can nesi nyertes film, Kovács Ágnes filmje Magyarországon nem is lett bemutatva. Nem tudom, mikor fog eljutni bárkihez is. Azt is egy félreértésnek gondolom, hogy a törvény azt mondja ki, hogy a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók kötelesek legyenek hírműsort szolgáltatni. Abszolút reális az a helyzet, hogy tematikus csatornák elérik ezt a fajta nézettségi arányt. Nem gondolom azt, hogy a Paprika Televíziónak vagy bármelyik sportműsornak, vagy éppen gyerekcsatornának kellene hírműsort szolgáltatnia. S zerintem ez is egy félreértés, ami a közszolgálatiság fogalmának a ki nem beszéléséből származik. Továbbá a törvény szellemiségét jól mutatja az, hogyan viszonyul a társszabályozás rendszeréhez. Örülök, hogy ez egyáltalán megjelenik, bár nem világos, hogy a televíziós szolgáltatások miért maradnak ki, és az sem világos, hogy miért lehet tulajdonképpen bármilyen konkrét jogszabálysértésre hivatkozva a társszabályozási rendszert megszüntetni. Tehát azt gondolom, hogy azok a kritikák, amelyeket joggal fogalmaz nak meg az ellenzéki pártok a törvényjavaslattal kapcsolatosan, és biztos vagyok abban, hogy amikor végre sikerül a társadalmi szervezeteknek is elolvasniuk ezt a törvényt, akkor ők is hangosan aim! A vita fogják
