Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3764 fog dönteni a közszolgálati médiumok költségvetéséről, tehát ezt a jogkört is elvonják a közszolgálati közalapítványtól, ami elfogadhatatlan. A v éleménymonopólium 35 százalékos határát is, épp L. Simon László jelzésére is utalva, hiszen senkit sem érint, ezért szükséges csökkenteni, legalább 25 százalékra. A jelentős befolyásoló erejű médiumokról, ezekről a médiaszolgáltatókról má r ejtettem szót, hogy ott is 15 százalékról 5 százalékra szükséges csökkenteni, de még egyről feltétlenül beszélni kell, ez pedig az a bizonyos zenei kvóta, aminek a megjelenését nagyon üdvözöljük, annál is inkább, mert ma már nem működik a Pannon Rádió. T udjuk, hogy milyen nagy sikere volt - és nem véletlenül , végre lehetett egy olyan rádiót bekapcsolni, ahol Magyarországon magyar zene, magyar szöveg szólt. Azt gondolom, hogy erre nagyfokú igény van, és ha ennyire durván, nemcsak a kiegyensúlyozott tájék oztatás követelménye nem valósul meg, de a kiegyensúlyozott zenesugárzás követelménye sem valósul meg, akkor igenis szükség van egy ilyen kvótára. De még nagyobb kvótára is. Mi a 25 százalékot 40 százalékra is emelnénk. Mellesleg elgondolkoznánk azon, hogy feltétlenül fontose, hogy csak az elmúlt néhány évben megjelent új zenei szerzeményekre vonatkozzon ez. Értjük azt, hogy a magyar zenei ipart szeretnék nyilvánvalóan ezzel fellendíteni, azonban vannak a régebbi szerzemények között is komoly értékek, és n emcsak a magyar zeneipar fellendítése, a kiadók vállalkozásainak megkönnyítése lehet szempont, hanem nyilvánvalóan az is, hogy azt hallhassák végre a magyar emberek, amit szeretnének hallgatni. Hiszen kétségünk ne legyen afelől, hogy ha valóban demokratiku s úton működnének például a rádiók is, akkor lehetne hallgatni akár Kárpátiát, akár például Hungaricát a magyar rádiókban, olyan zenekarokat, amelyek a MAHASZ eladási listáit vezethették, ehhez képest gyakorlatilag soha nem lehet hallani, de most ne is bes zéljünk még az Artisjus túlhatalmáról, mert ez valóban elég messzire vezetne. A magyar zene komolyabb megjelenítése, azt gondolom, mindenképpen szükséges. Bizonytalanok vagyunk abban is, hogy jóe az, hogy a köztévék műsoridejének több mint negyedét ki kel lene szervezniük a magyar vállalkozásoknak, mert érthető, hogy helyzetbe szeretnék hozni ezeket a vállalkozásokat, de félünk egy kicsit, hogy ez ismét a közpénzek haverokhoz jutását szolgálja, hiszen nincs megfelelő kontroll a közmédiumoknál, ezért tehát e gy kicsit félünk. A másik fenntartásunk, hogy a javaslat szerint tilos vallási tartalmat reklámokban megjeleníteni. Azt gondoljuk, hogy ez már megint a túlzott egyházellenesség. Tehát mi nem tartjuk azt abszurdnak, hogyha egy olyan reklám lesz, ahol egy há romgyermekes család ül a misén, majd éppen hazamennek a “mi autónkkal”. Ezt elfogadhatónak tartjuk, sőt nekünk van egy javaslatunk, amit szintén hiányolunk ebből, hogy a reklámadót vezessék be, ami nyilvánvalóan leginkább a multinacionális cégeket érintené . Mi ott egy olyan bonyolultabb szabályozással is szolgálnánk, hogy adnánk kedvezményeket bizonyos esetekben, tehát például ahol a nagycsaládot nem nyűgként, teherként mutatják be, mondjuk, egy joghurtreklámban, hanem idilli családi képként, ott nyilvánval óan akár el is tekintenénk vagy csökkentenénk ennek az adónak a mértékét. Úgyszintén a vallásosság megjelenítése: nem hiszem, hogy annak a tiltása mindenképpen indokolható. Azt sem értjük, hogy a rádióban miért lehet szponzorálni hírműsorokat, miközben a t évében ezt nem lehet. Nem látjuk a megkülönböztetést. Értjük a szándékot, viszont miért kell különbséget tenni televíziók és rádiók között, hasonló politikai hírműsorok között, ez számunkra nem érthető. Végül engedjék meg, hogy így az idő előrehaladtával c sak arra világítsak rá, amiről már beszéltünk korábban sajtótájékoztatón is, ezért nem emeltem be a két legfőbb kritikánk közé, de harmadikként azért még most itt benevezném. Ez pedig az a fajta központosítás, amit az MTI körül akarnak végrehajtani, amivel nyilvánvalóan fenntartásunk van. Nemcsak azért, mert a hírszolgáltatások közötti versenyt szünteti meg gyakorlatilag, vagy legalábbis a közmédiumok között, de a sokszínűséget mindenképpen. És pont ahhoz az MTIhez csoportosítani ezt, amelyiknél elég komol y botrányok voltak már, hadd említsem csak saját házunk tájáról azt az egyik kiszivárgott dokumentumot, amelyet egy ORTT panaszbizottsági eljárás során szereztem meg, miután gyakorlatilag hónapokon keresztül nem vett részt sajtótájékoztatóinkon, még
