Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
3657 Köszönöm, elnök úr. Tekintve, hogy én reagálni szeretnék Varga képviselőtársam felszólalására, ezért kértem külön két percet. Nem, nem szégyellem magam, Varga úr, ugyanis azt gondolom, hogy azoknak kell szégyellnie magát, akik ennyire feldühödnek akkor, hogyha egy másik véleményt, egy másik álláspontot hallanak. (Köz beszólás a Fidesz padsoraiból: Bébiszitter!) Szeretnék egy kicsit pontosítani, lehet, hogy nem voltam egészen világos. Tehát arról van szó, hogy önök azok, akik folyamatosan érvelnek amellett, hogy az idős nők hazamennek, nyugdíjba mennek, és a fiatal höl gyeknek segítenek a gyermekgondozásban. Önök azok, akik ezzel érvelnek mindig. Ez teljesen így van. Én is úgy nevelkedtem, hogy a nagymamámhoz jártam az iskola után ebédelni, és ez egy nagyon szép dolog volt, így emlékszem rá vissza. Ezzel semmi probléma n incsen, természetesen. Az azonban egy óriási nagy különbség, hogy az ember eldöntheti, hogy mit tesz a nyugdíjas éveivel, és ezt, tegyük fel, például utazással akarja tölteni, önkéntes társadalmi szerepvállalással, önkénteskedésssel, ne adja isten, itt sze retne ülni a parlamentben és képviselő szeretne lenni, vagy pedig úgy tölti, hogy a gyermekekre vigyáz otthon hivatásból, azért, mert nincsenek óvodák és bölcsődék, ahova el lehetne őket helyezni - ez egy óriási különbség! Én erre szerettem volna felhívni a figyelmet. És megerősíteném azt, amit Vágó Gábor képviselőtársam mondott: ne becsüljük le az édesanyák és a nagymamák szerepvállalását! Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból. - Dr. Lamperth Mónika: Úgy van!) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Két pe rcre megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. És köszönöm az államtitkár úr válaszát is. Akkor csak a pontosítás végett rögzíthetjük, hogy ezek szerint 1997ben megsz avazták, támogatták a magánnyugdíjpénztári rendszer életre hívását (Babák Mihály: Én itt se voltam, ne viccelj!) - aki itt volt. Akinek nem inge, nem veszi magára! 2000re észlelték, hogy a rendszerben hiba keletkezett, tehát hibás döntést hoztak, és korr igálták ezt azáltal, hogy a szabad visszalépés lehetőségét biztosították. Ez olyan beismerés volt, ahhoz hasonló hibás döntés lehetett ’97ben, mint ahogy a kilencvenes évek első felében a Fidesz még tulajdonképpen az SZDSZ ifjúsági tagozataként működött, aztán átevickélt a nemzeti oldalra. Ugyanígy beismerték azt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ti mit tudtok beismerni?) , hogy a ’97es szavazásuk hibás volt, és 2000re korrigálták, amit egyébként jól tettek. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK ( Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az államtitkár urat, hogy a vitában elhangzottakra kíváne reagálni. (Jelzésre:) Elnézést kérek, kicsit későn sikerült a gombnyomás. Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony kért szó t. Két percre megadom a szót, képviselő asszony. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm szépen. Kérem szépen, a nagymamák, a nyugdíjasok nincsenek arra kényszerítve, hogy az unokáikkal legyenek, az unokáikat neveljé k, de az egy olyan csodálatos dolog! Én, mint “két és fél” unokás nagymama, tudom a gyakorlatból, hogy alig várom, hogy itt befejezzem a munkámat, rohanjak az unokáimhoz, és velük legyek. Ez egy felemelő, csodálatos, olyan szolgálat, ami a nagymamák lelkét gyarapítja, gazdagítja, és az életüket meghosszabbítja. Nem szabad degradálni ezt a szerepet!
