Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz):
3636 A kormán y szándéka, hogy a nők 40 évi munkaviszonyt követően külön életkori feltétel nélkül öregségi nyugdíjba vonulhassanak 2011től. A javaslat célja elsősorban a nők családi szerepvállalásának, különösképpen a gyermeknevelés terén betöltött szerepének és a csal ádi helytállás mellett elért hosszú munkaviszonyának honorálása. Emellett cél az is, hogy a fiatalabb korban megadott nyugdíjazási lehetőség segítse elő az érintett nők további családi szerepvállalását, és ezáltal javuljanak a fiatalabb gyermekes anyák mun kaerőpiaci részvételi feltételei. Nem egyszerűen a szolgálati idő hosszának elismerése kerül előtérbe, hanem a családi szerepvállalás mellett elért hosszú, tényleges munkaviszony, vagyis a kettős helytállás elismerése. Már említésre került, hogy az elkész ítés során felmerült a szolgálati idő alapján történő, rendszerszabályozási elemek változtatását nem igénylő konstrukció bevezetése is. E megoldás előnye, hogy a kedvezmény szélesebb körre kiterjeszthető, és társadalmi fogadtatása is kedvezőbb, azonban mi nd fenntarthatósági, a Nyugdíjbiztosítási Alap perspektivikus terhelhetősége, mind érdekeltségi, jogosultsági szinten ez súlyos problémákat vethet fel. A 0,5 százalékpont járulékemelés 2011ben mintegy 3335 milliárd forint finanszírozási keretet biztosít az előterjesztésben szereplő konstrukció fedezésére. A szolgálati időn alapuló megoldás járulékfedezete csak csökkentett összegű ellátással és csak rövid távon, mintegy két évig biztosítható, a további években a kiadási többletek és a determináció igen di namikusan növekednek, a rendszerkockázatok növekedése, a finanszírozási labilitás miatt egy ilyen változat nem javasolt. A gyes bevezetésekor, 1970től, amelynek célja akkor is a gyermekvállalás ösztönzése volt, áldozatos édesanyák értették az idők szavát, és nagyon fiatalon dolgozni kezdve, menet közben vállalták a második, harmadik gyermeket. Ez akkoriban, az akkori köztudatban legalábbis ostobaságnak számított; aki ebben az időben tapasztalattal rendelkezett, az pontosan tudja ezt. Ezek a nők olyan sokat dolgoztak, és gyermekeiket fiatalon szülték, hogy megérdemlik azt, hogy a kettős terhelés alól felszabadulva megbecsült nyugdíjjal, esetleg valóban a családjuknak szentelhessék idejüket, energiájukat. Az 197074 között kötött házasságok száma háromszorosa volt például a 2004ben kötöttekéhez; azóta ez a szám negatív irányban változott. Ezek a nők fiatalon vállaltak gyermekeket. Egyébként a mostani gyermekvállalási stratégiának is célja, hogy a házasságok mind minőségben, mind mennyiségben növekedjenek, ill etve a fiatal édesanyák száma is növekedjen. Ertsey Katalint nem látom most az ülésteremben, de ő említette a népesedési kerekasztal javaslatait, amit Kopp Mária és Bíró László püspök kiegészítésével úgy bővítenének, hogy a felsőoktatásban tanuló, de házas ságban született gyermekek számának növekedését támogatja a népesedési kerekasztal. Ebben az új kedvezményben részesülő nők komoly szociális hálót is jelentenek az előttük és utánuk lévő generációk irányába, hiszen jó esetben még élnek a szüleik, de esetle g már segítségre, gondozásra szorulnak, illetve gyermekeiknek jelentenek nélkülözhetetlen segítséget az unokák nevelésében, így segítve a fiatalok munkába állásának esélyeit; és ne feledjük a férjeket sem, hiszen ez az időszak az, ami a férfihalandóság leg kritikusabb időszaka. (12.10) Ha egyébként más körülmény nem akadály, áldás ilyenkor egy otthon lévő, biztos házastárs jelenléte. Ezen törvényjavaslat nem az egyetlen családpolitikai intézkedés a társadalom, azon belül is a családok jogos igényeinek, az ed digi mostoha bánásmód orvoslására; biztosan nem mindenki számára kielégítő törekvésének megoldása. De, és ez már salamoni bölcsességet igényel, hiszen Salamon ki tudta húzni két nőből is, hogy ki tekinti édes gyermekének az ügyet, kérem, ezen bölcsesség tu datában, hogy becsüljük meg most ezt is, becsüljük meg és szavazzuk meg, örüljünk a épviselőtárs jegyében azok nehézségei könnyítésének, akiket ez most érint. Az eddigi mostoha bánásmód a családok irányában lépcsőfokról lépcsőfokra, hónapról hónapra folyam atosan gyógyulni fog, minél több élethelyzet megoldásával, hiszen a mi gazdaságpolitikánknak, életfilozófiánknak édes gyermeke a családpolitikai prioritás, és ez a
