Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 29 (54. szám) - A nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ GÁBOR (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
3556 Látható, hogy az állampapírok, a melyek a magánnyugdíjpénztárak vagyonának a felét teszik ki, az állampapírok nyilvánvalóan be fognak olvadni az államadósság kezelésére hivatott alapba, illetve természetes módon fogják csökkenteni az államadósságot. Mi van azonban a másik felével? Mi van azonban azzal a felével, amit a kormányzat százmilliárd forintos nagyságrendben folyó kiadásokra szán költeni? Uraim! Folyó kiadásokra az elmúlt évek bármilyen formában történő megtakarítását elkölteni nem hiba, hanem bűn, megbocsáthatatlan bűn. Kérem azt önöktől, tartsák azt szem előtt, hogy hosszú éveken keresztül halmozódott valahol ez a vagyon, az most ilyen szempontból indifferens, hogy milyen okból kifolyólag halmozódott, és hogy mennyire hibás döntés volt, én magam is úgy gondolom, hogy hibás döntés volt ilyen körülmények között így létrehozni a magánnyugdíjpénztárrendszert, mint ahogy most megvalósult, azt azonban megengedhetetlennek tartom, hogy föléljük ezt a vagyont, és a kormányzat mindezt úgy kommunikálja, hogy megteremti a saját gazdasági mozg ásterét. A saját gazdasági mozgástér megteremtése, uraim, az a jövőbe tett befektetések alapját jelentené, nem pedig azt, hogy fölélik az emberek a vagyont. Láttunk erre már jó néhány példát a szocialista kormányzás hosszú évei alatt. Én kérem azt, hogy ez a példa lebegjen az önök szeme előtt is, és ezt tartsák szem előtt. Remélem, hogy kellően elriasztó erővel bír az elmúlt 8 év kormányzati gyakorlata. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy valódi egyéni számlavezetés valósuljon meg, olyan, ahol láthatóan, nyo mon követhetően a volt magánnyugdíjpénztári tagok, jelenleg a röviden össztosítási nyugdíjrendszer kedvezményezettjei, majdani kedvezményezettjei pontosan értesülnek arról, hogyan áll a magánnyugdíjpénztárakból érkező vagyon sorsa, hogyan szaporodik ez a pénz, mennyi nyugdíjra számíthatnak majd a jövőben. A kormány által készített előterjesztésből semmilyen kép nem bontakozik ki erre vonatkozóan. Önök ugyan egyéni számlavezetésnek hívják ezt a gyakorlatot, amit a törvényjavaslat tartalmaz, valójában azonb an nem történik erre irányuló előremutató kezdeményezés. Kérem azt, hogy ezt vizsgálják felül. Azért is fontos lenne, hogy az egyéni számlavezetés megvalósuljon, és lehetőség szerint tényleges, kézzelfogható, mobilizálható, pénzzé tehető vagyonelem álljon mögötte, mert egyelőre egy mai fiatal számára őszintén szólva Orbán Viktor szava meglehetősen kevés lehet arra vonatkozóan, hogy majd 3040 vagy ne adj’ isten, 50 év múlva ebből lesz kifizetve az ő nyugdíja. Ez az ígéret elszáll. Kézzelfogható vagyonra van szükségük a nyugdíjalapoknak arra, hogy ezt az összeget valaha ki lehessen fizetni. Én tehát arra kérem önöket, hogy használják föl azt a történelmi esélyt, amit ennek a 3000 milliárd körüli magánnyugdíjpénztárakból visszaérkező vagyonnak a kezelése jelen t a magyar állam számára, és lehetőség szerint minél nagyobb hányadban aktív vállalkozó államként egy valós tőkefedezeti rendszer kiépítését kezdjék meg a nyugdíjak mögé. Ez olyan támaszt adna pénzügyileg a nyugdíjrendszer részére, amely nemcsak a most a m agánnyugdíjpénztárak becsatornázása miatt fölháborodó embereket, de gyakorlatilag a pénzpiaci befektetőket is képes lenne megnyugtatni, mert azt látnák, hogy a jövőben van alapja az állami nyugdíjkifizetéseknek, van mögötte tőke, van mögötte termelés. Az e gyik módosító javaslat, amit Hegedűs Tamás frakcióvezetőhelyettestársammal benyújtottunk, arra szolgált, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű stratégiai befektetésekre ösztönözzük a kormányzatot, illetve a nyugdíjpénztárakból beérkező vagy ont ilyen befektetésekre irányítsuk át. Mire is gondolunk itt, tisztelt képviselőtársaim? Elsősorban gondolhatunk azokra a fillérekért privatizált állami vállalatokra, amelyek máshol, nálunk boldogabb és gazdagabb országokban stratégiai vagyonnak, stratégi ai ágazatok cégeinek számítanak. (21.00)
