Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 29 (54. szám) - A nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3550 pedig a nagy közös kasszába is belekerülhet a vagyon, szinte már garantált annak felélése. Miért bízzuk a kecskére a káposztát? Miért bízzuk a pénzügyekért felelős miniszterre a megtakarításainkat, aki már rég nem lesz hivatal ban, amikor járulékot kell fizetni a megtakarításokból? Mindamellett alkotmányos aggályok is felmerülnek. Hol a szabad választása azoknak, akik külföldön egy olyan országban tartózkodnak, ahol nincs külképviselet? Általában is hogyan tekinthet semmisnek a kormány a pénztártag és a pénztár között fennálló jogviszonyt úgy, hogy egyik fél sem nyilatkozik a köztük jogerősen fennálló viszony megszüntetéséről? Ráadásul mi lesz ennek a gazdasági hatása? Nem tudjuk, hiszen ez egy kalandor kormányzás vudugazdaságtan nal boldogítva. (20.30) A részletei kidolgozatlanok, és semmilyen hatástanulmány nem ismert a várható következményeiről. Egyértelmű: ebben a formában a kormányon kívül nincs nyertese az einstandnak, a kormány szándéka és a megtakarítások sorsa kifürkészhet etlen. Mi lesz az emberek pénzével, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár urak? Hogyan képzeli a kormány a ma még jelentős részben részvényekben fekvő magánnyugdíjpénztári portfólió átvételét? Miért nincs egy külön alap ezek fedezetére a költségveté sben? Mondjuk, miért? Azért, mert improvizáltak! Elképzelhető, hogy az einstand nyomán az állam nagybefektetővé válik számos tőzsdei cégben? El! Van rá stratégia, hogy nem gyakorolja, hogy hogyan gyakorolja a tulajdonosi jogokat az erre fel nem készített á llamadósságkezelő? Nincsen! Amennyiben pedig nem, hogyan kívánja megakadályozni az érintett vállalkozások részvényárfolyamainak összeomlását? A törvényjavaslatból semmi nem derül ki! Meg hát, mire a nagy sietség? Tudjuk, mire: a felelőtlen pénzosztás ütöt te lyukakat akarják betömködni, másrészt a hamar munka ritkán jó. Még létre sem hozták az egyéni számlákat, de a pénzt már elveszik, a sietség következménye számos átgondolatlan rendelkezés. Azt a magánnyugdíjpénztári tagot, akit a nyugdíjbiztosítási iga zgatási szerv előtti nyilatkozattételében például a testi fogyatékossága akadályoz, saját kérésére a nyugdíjbiztosítási igazgatósági szerv keresi fel. Honnan lesz kapacitása a nyugdíjbiztosítónak arra, hogy mától számítva 45 nap alatt egyenként felkeresse n valamennyi akadályozott állampolgárt? Vagy vegyük a normál eseteket. Jelenleg több mint 3 millió pénztártagnak a mai naptól 2011. január 31ig kizárólag összesen kevesebb mint 46 munkanap áll rendelkezésre, hogy a magánnyugdíjpénztárban maradásról szóló nyilatkozatát személyesen megtegye a 7+1 regionális nyugdíjbiztosító irodában. A 3 millió pénztártag 8 irodára oszlik el! Ezért irodánként átlagban 375 ezer pénztártag nyilatkozattételét kell biztosítani. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A fenti 45 munkanap pal számolva, ami jóval kevesebb lesz a gyakorlatban, azt jelenti, hogy átlagban napi 8152 pénztártag nyilatkozattételét kell biztosítani az irodákban. Ez fizikailag lehetetlen! S így a törvény nem biztosítja minden pénztártag számára a lehetőséget, hogy m aradásáról nyilatkozhasson. S mi lesz azzal, aki nem kerül sorra? A 28. § szerint az igazolási kérelemről a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv annak előterjesztését követően 15 napon belül dönt. Lefordítom magyarra: a kormány majd jól eldönti, hogy vane választás. A törvény legsúlyosabb hibáira az LMP módosító javaslatokat nyújt be. Elsőleg: átírjuk a címet őszintére. Nyugdíjreform és államadósságcsökkentő alap helyett a magánnyugdíjpénztári tagság fenntartásának ellehetetlenítéséről, valamint a tagi m egtakarítások terhére a rövid távú költségvetési hiányfoltozással összefüggő egyes törvénymódosításokról szóljon a törvény. A 18. §ban elfogadhatatlanok az átlépők személyes megjelenésére vonatkozó szabályok, amelyeken jelentősen enyhítenénk. A magánnyugd íjpénztárban maradt biztosítottat az állami rendszerből eltávolító szabályt elhagynánk, mivel ez egy olyan zsarolás, ami nem fogadható el egy jogállamban. A nyilatkozattételi határidőt kitolnánk, és engedélyeznénk a felhatalmazással való élést olyanoknak, akik tartósan külképviselet nélküli országban dolgoznak.
