Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 29 (54. szám) - A nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3547 ami mindennek nevezhető éppen, csak választásnak nem. Hiszen az az alternatíva, hogy 24 százalék befizetése ellenére, ami, most mindegy, hogy ezt munkáltatói járuléknak hívjuk, mégiscsak az ő jövedelme, nulla forint nyugdíjra számíthat az állami nyugdíjrendszerből a mostani 75 százalék helyett, ez minden, csak nem valós választási lehetőség. Ez nyilvánvaló fenyegetés, egy kényszer megjelenítése. Mint ahogy az az eljárási mód is, hogy nem azt kell jelezniük a magánpén ztári tagoknak, ha ki akarnak lépni, hanem azt, ha bent akarnak maradni, mégpedig azt is fizikailag eléggé jelentősen megnehezített módon. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy aki mindezek ellenére a magánpénztárak tagja akar maradni, az büntetéssel néz szembe, mert az, amit ez a törvény előterjeszt, gyakorlatilag büntetést jelent. Itt szabad választásról beszélni nemhogy eufemizmus, hanem finoman szólva is megtévesztés. Itt tehát olyan alternatíva nem áll előttünk, nem látunk olyan alternatívát, hogy a jelenlegi magánpénztári tagok olyan módon léphessenek vissza az állami rendszerbe, hogy megőrizhessék a járulékkal meghatározott rendszer előnyeit, az örökölhetőséget, az egyéni számlavezetést. És itt vitatkoznék az előterjesztőkkel abban, hogy az, amit ebben a jav aslatban látunk, amire kormányzati kommunikáció azt mondja, hogy lesz egyéni számla, az nem egyéni számla. Egyéni számla akkor lenne, ha azon legalább virtuálisan valamiféle hozamjóváírás is történhetne, illetve valamilyen pénzügyi mozgás. Ilyen számlák ne m lesznek. Ami lesz ehelyett, ami rögzíti a befizetéseket, az nagyjából egy bevételi pénztárbizonylatnak felel meg. Ami jobb, mint a semmi, természetesen, de ez még nem egyéni számla. A mi javaslatunk az volt, és ennek a lehetőségét keressük továbbra is, h ogy ezt milyen módon lehetne kodifikálni és ilyen módon előterjeszteni, hogy az átlépők számára lehetőség nyíljon egy virtuális egyéni számla nyitására, ahol az állampapírok éves átlaghozamát minden évben a röviden össztosítás jóváírná részükre. Jelzem, h ogy ez a jelenlegi állapothoz képest nem rontaná az államháztartás egyensúlyát, nem rontaná a felosztókirovó rendszer működőképességét sem, hiszen egy virtuális számlavezetésről van szó. Szabad választásról tehát nem beszélhetünk, de nem ez az egyetlen té ves retorika, ami ezt a vitát jellemzi. Legalább ilyen téves és vélhetően szándékosan hazug demagógia az, amit az angolosan - vagy spanyolosan? - távozó szocialista frakció tagjai szoktak állítani, kart karba öltve a pénztárlobbival, ami a pénzügyi szektor , pénzügyi érdekkörök falanxaként működik, miszerint papagájszerűen ismétlik, hogy a kormány le akarja nyúlni a magánpénztári tagok megtakarítását. Ez nem igaz. Abban az esetben, ha ez a javaslat megvalósul, lenyúlásról nem beszélhetünk abban az esetben, h a visszalépnek az állami felosztókirovó rendszerbe a pénztártagok. Már eleve megtévesztő az, hogy csak úgy, általában megtakarításokról beszélünk. Úgy beszélünk erről az egyéni számlákon lévő pénzről, mintha ez valami szorgos állampolgári magatartás eredm énye lenne, amikor kiki a maga erre feláldozható anyagi javait félretette időskori boldogulásának a biztosítására. Ez működik, de nem a második, hanem a harmadik pillérben, amit viszont ez az előterjesztés nem bánt, békén hagy. Tehát a második pillérben, a kötelező magánnyugdíjpénztárak esetében megtakarításokról beszélni pro forma lehet, hogy igaz, hiszen úgy kezeljük ezeket, de tartalom szerint, lényeg szerint nem tekinthetjük ezeket valódi megtakarításoknak. (20.20) Már csak azért sem, mert többletforrá s ezek által nem keletkezik a nyugdíjrendszer egészében, hiszen nem másról van szó, mint a munkavállalóktól így is, úgy is levont nyugdíjjárulék átirányításáról. Én mint magánnyugdíjpénztártag sem tekintem a saját érdememnek azt, hogy jelen pillanatban x összegű megtakarítás van a magánpénztári számlámon, hiszen ez nem az én döntésem volt, nem az én többlethozzájárulásom eredménye volt, hanem egész egyszerűen az aktuális kormányzat annak idején úgy döntött, hogy az általam így is, úgy is levont, befizetet t nyugdíjjárulék egy részét átirányította ebbe a rendszerbe.
