Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 29 (54. szám) - A földgáz biztonsági készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvény, valamint a földgázellátásról szóló 2008. évi XL törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3530 Csakhogy ezen előterjesztés a hosszú távú kitekintést mintha nélkülözné. Jelen pillanatban egy tüneti kezelést kíván alkalmazni egy tátongó sebre. Most nem láthatjuk azt, hogy a fogyó ene rgiahordozók korában egy tarthatatlan helyzetben milyen jövőképet vázol fel. Miért tarthatatlan ez a helyzet? Jelen pillanatban Magyarország egy teljesen egészségtelen kétirányú függőségben feszeng. (19.00) 80 százalékban közvetlenül vagy közvetett módon n yugateurópai felvevőpiacok jóindulatától függ, hogy az árukivitelünket megvásároljáke, avagy sem, az energiahordozók tekintetében pedig egy teljesen egészségtelen, egyoldalú keleti függőség lelhető fel, amelynek feloldására számtalan ígéret elhangzott, m égsem láthatóak erre utaló jelek. Ugyanakkor a tőlem jobbra elhelyezkedő frakciótól az ezzel kapcsolatos kritika enyhén szólva hiteltelen, annak tekintetében, hogy több ciklus állt volna rendelkezésükre, hogy bármit kozmetikázzanak legalább ezen a rendszer en. Ehhez képest kiszolgáltatták a magyar vásárlókat a szabadpiacnak, kiszolgáltatták a magyar embereket bizonyos tőzsdeszerű manipulációk játékainak, ami teljességgel elfogadhatatlan. A jelenlegi előterjesztés abszolút jó irányba mutathatna abban az esetb en, ha nem hagyná változatlanul a magyar energiafogyasztók jogtalan kifosztását eredményező, a számlákba beépített úgynevezett járulékos költségeket. Az alapíjban is megnyilvánul ez, de benne található az importkorrekciós tényező, és az a biztonsági készle tezési díj, amelynek a tételeibe belerejtve egész egyszerűen továbbra is megvalósítható egyfajta áthárítás, és amely olatos kormá kifizettetése adott esetben indokolatlan. Állandó visszatérő probléma, és ezen előterjesztés legalább gesztusértékkel kezelhet né azt is, hogy a gáz minősége, a fűtőértékbeli eltérések országos szinten is hatalmas szórást mutatnak, tehát adott esetben egy vidéki fogyasztó sokkal kiszolgáltatottabb a rendszernek, mint egy jól kiépített és olyan helyen élő magyar vásárló, akinek nem kell ezektől a problémáktól tartania. A lakossági reklamációk esetén a szolgáltatók továbbra is a készülékek hibáira mutatnak ujjal. Tehát elmondhatjuk azt, hogy továbbra is egy multinacionális nagyüzemnek vannak kiszolgáltatva a magyarországi energiafogy asztók és felhasználók, ezért indokolt lenne a szolgáltatóktól független folyamatos gázminőségellenőrzés kialakítása. A törvényben erre a követelményre egyébként utalást lehetne tenni, ha lenne időnk módosító indítványokat érdemben benyújtani, és szakmai találkozókat és megbeszéléseket lefolytatni e tekintetben, de önök erre három napot biztosítottak, ami enyhén szólva komolytalan. A részletszabályozások pedig a végrehajtási rendeletekben jelenhetnének meg. Az sem fogadható el, hogy a teherviselés elve ne m egyeztethető össze azzal, hogy egyes helyeken a polgármesteri hivatal gáztámogatási hozzájárulást ad a kerületi nyugdíjasoknak - ez itt van például az V. kerületben is , ugyanakkor más, csőd szélén álló vidéki önkormányzatok ezt nem tehetik meg, ilyen m ódon az energiafogyasztók megint csak egy kettős mérce hatása alá esnek, ami jelen pillanatban a XXI. század Magyarországán egy gondoskodónak tervezett állam keretein belül mélységesen elfogadhatatlan. A tervezet legnagyobb hibája mégsem ez. A legnagyobb h iba egyértelműen az, hogy megint csak megspórolja a távlatokat, a víziókat, az importfüggőségünk ugyanis a jövőben, ha minden így marad, tovább növekedik, mivel a hazai források kimerülőben vannak. Az előző években a különböző kormányok pedig a koncessziós szerződésekkel az esetleges új mezők kutatását és termelésbe állítását olyan külföldi magántőkés társaságoknak játszották át, akiktől esetleg annyit várhatunk, hogy bizonyos 8 vagy 12 százalékos díjakat fizetnek utána vissza Magyarországnak, de ez az egés z rendszer nincs magyar kézben. Ennek értelmében elvárható lenne az is, hogy az egyoldalú orosz importfüggőséget csökkentsük, hogy a tározók rendszere hosszú távon is stratégiai ágazatként magyar kézben maradjon, és egész
