Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik):
3148 Nagyon szeretném, és szeretném kérni is képviselőtársaimat, hogy egy ilyen fontos törvény kapcsán valóban legyünk nagyon higgadtak, nagyon mérsékeltek - és köszönöm is ezt a mérsékelt hangnemet , mert nagyon fontos, hogy a jövő számára milyen struktúrát alakítunk ki. Csak egyet akarunk, azt viszont határozottan, hogy valamennyi magyar polgár, valamennyi vidéki ember számára a most már teljes körűvé váló testület valóban elfogadható, magas színv onalú szolgáltatást nyújtson, és a versenyképességet javítsa. Én köszönöm a jobbító szándékot, köszönöm az észrevételeket, és nyilván az elkövetkező időben, ha már a törvényjavaslat a végső stádiumában elfogadásra kerül, azt követően kezdődik majd igazán a nagy munka. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra é s a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt jobbikos képviselő úr “Miért nem beszélünk a 66 éve Kárpátalján történt magyarok deportálásáról?” címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak ötperces időkeretben. BARÁTH ZSOLT (Jobbi k) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1944. november 13án hirdették ki a Kárpátalját megszállt 4. ukrán front katonai tanácsa által kiadott 0036. számú szigorúan titkos parancsot a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű hadköteles férfiak letartóz tatására és elhurcolására. Részlet a dokumentumból, idézem: “Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek élnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni, és hadifogolytáborba kell irányítani.” Tisztelt Képviselőtársak! Bizonyára sokuknak ismeretlen az előbb elhangzott parancs, pedig a kárpátaljai magyarság XX. századi történetének egyik legtragikusabb eseményéről van szó. 1944 augusztusa és októbere között a szovjet hadsereg több hónapos harcot folytatott a Kárpátokban. Az Árpádvonalban védekező magyar csapatok sikeresen vették fel a harcot a szovjet gőzhengerrel szemben. Végül a szovjetek, a köpönyegforgató román politikának köszönhetően, mégis megszállták az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpá talját. Ezek után adták ki azt a bizonyos 0036. számú parancsot, Szerov tábornok vezetésével az NKVD, Belügyi Népbiztosság és a SZMERSZ, kémelhárító és megtorló alakulat bonyolította le a deportálásokat. Ezekkel az erőszakszervezetekkel a helyi kommunisták és pártbizottságok együttműködtek. Azért, hogy a 18 és 50 év közötti magyar és német férfiakat zökkenőmentesen összegyűjthessék, a szovjet hatóságok megtévesztő és félrevezető eszközöket használtak fel. A legismertebb talán, hogy azt mondták az embereknek , ideiglenes, kis munkára viszik őket; innen ered a “malenkij robot” kifejezés. A foglyokat gyalogmenetben indították a különböző táborok felé. A rettentő hidegben az alulöltözött és kevés élelemmel ellátott emberek gyakran összeestek a hosszú út alatt. Ők et ott
