Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HANÓ MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZABÓ REBEKA (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3126 Parancsoljon, képviselő úr! HANÓ MIKLÓS (Fidesz) : Nem akarom megbántani, Rebeka, de innen Pestről lehet, hogy nem biztos, hogy olyan könnyű megmondani, hogy mit kell ott vidéken csinálni. Én ott élek. ’78tól gazdálkodom. Tehát amikor az ember összekeni magát, és utána abból próbál valami hasznot kihozni, akkor az majd másképp van, mint innen megmondani föntről. Egyébként meg lehet locsolni lajtoskocsival is, de az, hogy ne építsünk ki egy csatornarendszert az öntözéshez, én nem tudom, hogy akkor hogyan képzeli, vagy mégis akkor az aszályt hogyan oldaná meg, mert előbb mondta, hogy az aszályra nem figyelünk oda kellően. Én most már nem tudom követni, tehát annyi irányba megyünk el, hogy most már nem tudom követn i. Nem is akarom mondani, hagyjuk! Tehát ön látott virágcserépben földet, és akkor elmondja nekünk, hogy mi a tuti. (Derültség.) (19.30) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Szabó Rebeka képviselő asszony következik kétperces felszólalásra. SZABÓ R EBEKA (LMP) : Köszönöm a szót. Én nem fogom kitölteni a két percet, csak azt szeretném mondani, hogy ez a fentről, Pestről, virágcserépben föld - azt hiszem, egyszer már kértem önöket, hogy felejtsük el ezt az érvelést. (Hanó Miklós: Nem í gy van? Nem felejtjük el, mert ott élünk.) Én Budapesten élek, de most már több mint tíz éve dolgozom az Alföldön, a Kiskunságban, hónapokat töltök lent minden évben, jártam tanyavidéken… - nem fogom felsorolni az életrajzomat, de szerintem méltatlan ez a fajta érvelés. Azt tanácsolnám még Hanó Miklós képviselőtársamnak, hogy esetleg az egyik frakcióülésen kérdezze meg Ángyán József államtitkár urat arról, hogy mi lenne a helyes vízgazdálkodás, mert ő biztosan jobban el tudja önnek magyarázni, mint én. Kösz önöm. (Taps az LMP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre Ángyán József államtitkár úr is szót kért. (Derültség.) Parancsoljon, képviselő úr! DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy általában, valahol középúton lehet az igazság, tehát engedjétek meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy vannak elhárítható és el nem hárítható vis maior helyzetek. Ez nem ipar. Az iparb an is előfordulnak ilyen vis maior helyzetek, de itt a természetben dolgozunk, a természet pedig kiszámíthatatlan. Abban igaza van Rebekának, hogy a földhasználat, a környezethasználat rendszere is növelheti ennek kockázatát, tehát például, ha az ártereken szántóföldi művelést művelünk, és tudjuk, hogy rendszeresen kijön a víz, vagy például azokon a területeken, ahol rendszeresen belvizes a terület, ott valóban nem érdemes olyan kultúrákat termeszteni, amelyek oda nem illenek. Ilyen problémáink is vannak. U gyanakkor, még egyszer szeretném mondani, a mezőgazdaság azért egy olyan speciális dolog - úgy szokták mondani, hogy sokat alszik kint a kultúra, mire abból termés lesz , ahol együtt kell működni a kiszámíthatatlan természettel. Ennek következménye, hogy időnként károk keletkeznek, és a károkat nem lehet arra hárítani, miután ez egy stratégiai ágazat, aki maga a termeléssel foglalkozik, hanem ennek a kockázatán meg kell osztoznia a társadalomnak. Itt tulajdonképpen arról szól a történet, hogy ne egyedül az viselje a gazdálkodás kockázatát, aki közvetlenül érintkezik a Jóistennel, ha szabad így mondanom, a természettel magával. Azt hiszem tehát, hogy valahol abban is igazság van, hogy a földhasználati struktúrát is újra kell gondolni, és erre készülünk is, m ásik oldalról viszont soha nem fogunk tudni olyan rendszert kialakítani, hogy ezt a fajta kockázatát a természetnek, ami a természettel való együttműködésből származik, kiszűrjük a
