Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HANÓ MIKLÓS (Fidesz):
3120 terem az az áru, amit megvesznek, ezt én is elítélem, és azt gondolom, hogy ez ellen, ha másként nem, akkor törvényi szabályozással kell a termelők érdekében fellépni. Összefoglalva úgy gondolom, hogy ez most kellett. Az, hogy ez elkésett van nem? Itt a visszamenőlegesség eléggé problémás, ámbár most már az Alkotmánybíróság úgysem vizsgálhat semmit, innentől kezdve nem hiszem, hogy ez probléma lesz, de tényleg jobb lett volna, ha ezt a vis maior ügyet mindjárt akkor intézzük el, amikor már látszott, hogy ez kialakul. Hogy lehet az erőfölényt lkitűzéseket csökkenteni? Talán az a legfontosabb, hogy a sz övetkezést mindenképpen forszírozni kell, a termelőcsoportokat és egyebet. Tudom, hogy Magyarországon ez még mindig szitokszó, persze itt senki nem a kolhozokra gondol, amik már a hetvenesnyolcvanas években sem azok voltak Magyarországon, de nem akarom ki nyitni ezt a vitát, hanem azt a típusú szövetkezést, hogy ne egy termelő álljon szemben egy óriási multival, hanem ezer vagy kétezer termelő próbáljon meg hasonló minőségben meg hasonló kapacitásokkal dolgozni. Sokkal kisebb lenne a vesztesége, mert általá ban az elemi károk - az idei év ebből a szempontból majdnem hogy teljesen mindegy, mert szinte mindenkit nagyjából egyformán érintett , amikor a jég elveri három termelő termékét, és van egy ötszáz tagot számláló termelői csoport, attól még a termelői cso port valószínűleg helyt tudna állni közösen a kereskedőnek, és akkor a kisebb kapacitás eleve nem járhatna úgy, hogy az egész teher rá hárulna. De ez Magyarország, nekünk is kell még ötven év - persze, ha kibírjuk , mint Dániában, mire ez kialakul. Úgy go ndolom, nekünk a szabályozást is ebbe az irányba kellene illetően az. Gondolom meg tudom is, hogy vannak ilyen irányú próbálkozások, hozzátéve, hogy időnként az Unió logikáját is át kéne igazítani, mert nem is értik azt a szervezkedést, hogy bész. Ezen ne künk óriási vitánk volt, mert mindenki azt gondolta, hogy a szerencsétlen kormány nem tudja elérni, hogy bészeket is lehessen támogatni. Az Unióban ezt a fogalmat egyszerűen nem értik, nem tudják beilleszteni a rendszerükbe, viszont úgy támogatni valamit, hogy azért szigorú büntetést fizessünk, nem lett volna szerencsés. De most a közös agrárpolitika reformjánál talán ebben is lehet majd valamit elérni. Az már a bizottsági ülésen is nyilván látszott, hogy mi ezt a törvényjavaslatot támogatjuk. Kell rajta ig azítani. Mi nem bonyolódtunk ebbe bele, mert pontosan tudom, hogy van némi mozgás még e körül a javaslat körül, ami nagyon helyes. És meg kell érteni mindenkinek, remélem a parlamenti többség is megérti, nekünk az is feladatunk, hogy a gyengébbek mellé áll junk, még akkor is, ha a Gábornak nagyon sok igaza van, és nem lehetett teljesen egyoldalúan kezelni ezt a kérdést. Nyilván meg fogjuk szavazni ezt a törvényt, és abban bízom, hogy nem csinálunk vele nagyobb bajt, mintha nem csináltunk volna törvényt. Kösz önöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőként Hanó Miklós képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. HANÓ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm, elnök ú r. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy a termelő megközelítőleg háromnegyed évet kockáztatja a pénzét, amit befektet a termelésbe, és ennek nagy része hitel. És azért kényszerül bele ezekbe a szerződésekbe, amiről most itt beszélünk - mert az okát próbál juk már megtalálni; a Gábor kiment, de nem baj , mert hamarabb el kell adnia. De miért kell neki hamarabb eladni? Egyrészt azért, mert nincs tárház. Amikor nagyon sok kukorica volt, akkor egykét sikeres csoportnak vagy jó helyen ülőknek sikerült nagy int ervenciós tárházakat megépíteni, de a kisebbek ebből is kimaradtak. Tehát belekényszerül abba, hogy hamarabb eladja, mert a hiteleit fizetnie kell, aztán meg is kéne belőle élnie, mégpedig úgy, hogy a gyerekét is tudja taníttatni, hogy egy pici esélyegyenl ősége is legyen. Ez azért hiányzik. S ne feledjük, ahogy a világ lakossága nő, az élelmiszer stratégia. Most kellene megtalálnunk a helyünket és a szerepünket, de ezt egy év alatt nem lehet megvalósítani, ám ebbe az irányba kellene
