Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
3015 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! Sok kétperces reagálásra jelentkező képviselőt látok, ezért fölhívom a figyelmüket, hogy a felszólási idejük két perc. Tehát amikor azt látják, hogy 1.50, utána még 10 másodperc áll rendelkezésükre. (Szórványos derültség és taps.) Elsőként megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, Jobbik. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, el nök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rövid kiegészítés keretében tovább indokolnám a törvényjavaslat 2. §ához fűzött módosító indítványunkat. Egyrészt az itt érintett elkövetői kör számára vélhetőleg nincs visszatartó ereje rövidebb tartamú, határozott tartamú szabadságvesztés büntetésnek, sem az elkövető, sem az egyéb bűnelkövetők vonatkozásában. Tehát sem általános, sem speciális prevenciós céloknak nem felel meg. Másrészt jellemző ezekre az elkövetőkre, itt a súlyos, életellenes elkövető kre gondolok ismét, hogy nem élik meg igazából büntetésként a bvintézetekben eltöltött időt. Sok esetben úgy érzik, úgy találják, hogy jobb odabent a kaptárban, mint idekint a szabad levegőn. Én eddig rövid pályafutásom alatt találkoztam olyan elkövetővel , akit 17 alkalommal ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre, körülbelül 25 évet húzott le különböző bvintézetekben, az ország majd minden bvintézetében, és igazából megszokta a börtönéletet. Intézetfüggővé vált, és nem találta kint a helyét. Ugyanis ez ek az elkövetők - nemcsak egyedi példa, hanem általános megállapítás - gyakorlatilag megszokják az irányított életvitelt, kifejezetten előnyösnek vélik, pláne, ha szélsőséges nyomorból kerülnek itt, mert odabent napi három alkalommal lehet étkezni, nem kel l fizetni semmiért, esetleg a bvmunkahelyen, ha ilyen munkahelyen való munkavégzésre alkalmasak, akkor még némi kis aprópénzt, zsebpénzt is lehet keresni. Másrészt jellemző rájuk, hogy közömbösek. Nem tanúsítanak semmilyen megbánást egy vagy több ember él etének elvétele esetén. Úgy gondolom, hogy ezt az elkövetői kört már a 18. életév betöltése után is nyugodtan lehet életellenes bűncselekmények esetén a legsúlyosabb büntetéssel sújtani. Nem arról van szó, hogy a Jobbik minden 18. életévét betöltött magyar állampolgárt tömegesen börtönbe akar küldeni, nehogy nekem ezt így félremagyarázzák. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, arról beszélek itt, az Országgyűlés színe előtt, hogy nem aránytalan, nem igazságtalan, nem méltánytalan és nem embertelen olyan reménytelen helyzetbe hozni ezeket az elkövetőket, mint amilyen reménytelen helyzetbe taszítottak ők a cselekményükkel másokat. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ugyancsak kétperces felszólalásra következik GaudiNagy T amás, a Jobbik képviselője. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Köszönöm államtitkár úr válaszát, hogy egyáltalán bekapcsolódott a vitába. Viszont azért azt tényleg szögezzük le, hogy valóban ott volt Kökényesi altábornagy úr, a büntetésvég rehajtás országos parancsnoka, de azért álláspontom szerint ő közjogilag nem a minisztérium képviselője, tehát nyilván ő a jogalkotásban legfeljebb ajánlásokat tehet, vagy vészjeleket küldhet a minisztérium részére, hogy olyan szinten van jelenleg akár a b iztonsági rendszere, mondjuk, akár a Kozma utcai börtönnek is, de sok olyan intézmény van, amiben erről panaszkodnak. A biztonsági rendszernek pedig nagyon komoly eleme az élő erő. Tehát azok a fogdaőrök, akik az ilyen típusú törvények, például a 1673. szá mú törvényjavaslat - csúnya szóval - végtermékeit, az elítélteket kezelik, és az ő felügyeletüket látják el, ők a 8090 ezer forintos nettó fizetésért végzik ezt a rendkívül kockázatos munkát, amely ráadásul személyükre nézve is kockázatot jelent. Mert a r endszeres bekukucskálás során, amit el kell végezni a körletben, 130 emberre vigyáz, mondjuk, egy szinten egy bvőr. És ha elmulasztja a bekukkantást, és éppenséggel a mulasztást, a felületes megtekintést követően önkezével vet véget életének vagy próbál é letének véget vetni az elítélt, akkor
