Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 13 (29. szám) - Az afganisztáni békemissziós küldetés közben elhunyt magyar katonák haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
31 embereknek tisztességes bért. Szerintem ez a jó pozíció, ahonnan tárgyalnunk érdemes a külföldi cégekkel. Végül az élősködők között említette a bűnözést is, és említette a c igánybűnözés kifejezést is. Sajnálom, hogy a magyar parlamentnek kell ebben a kérdésben néhány perc erejéig gondolkodnia, mert önmagában, hogy erre szükség van, már számomra nemkívánatos. Én szeretném az önök számára - most a Jobbikhoz beszélek kifejezette n - megismételni vagy kifejteni a magunk álláspontját. Mi nem támogatjuk azt a politikát és azt a gondolkodásmódot, amely eltagadja a valóságot. Ebből Európában épp elég nagy baj volt, meg lesz is még; baj volt az elmúlt néhány évben, és lesz is még. A val óságot meg kell nevezni, én ezzel egyetértek. Ha a politika nem nevezi meg a valóságot, akkor hogyan akar megküzdeni a valóságból érkező kihívásokkal? Ugyanakkor, amikor megnevezünk valamit, tudnunk kell, hogy embereket nevezünk meg. Ezért a legnagyobb kör ültekintéssel kell eljárni. Ezért én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos vonásokkal rendelkező emberek nagyobb számban vannak, mint mások, de minden olyan megnevezés ellen tiltakozni fogok, amelyből az következne, hogy azért, mert az ember valami nek születik, potenciális bűnözővé is vált. Ezt nem fogadhatjuk el. (Taps.) Ezért a kormány a világos, egyenes valóságbeszéd talaján áll, és közben a tisztelet kultúrájának szellemében teszi mindezt, és egyetlenegy polgártársunkat - legyen akármilyen szárm azású, legyen akármilyen az életútja, legyen akármilyen a szociális helyzete - mi soha nem akarunk abba a helyzetbe hozni, hogy mikor megnevezzük, méltánytalanságot kövessünk el vele szemben, és belegyalogoljunk a méltóságába. (14.50) Mert azt a modern vil ágban már senki sem követeli, de nem is lehet elérni, hogy az emberek egyenlővé váljanak az anyagi helyzetüket, észbéli képességeiket, iskolázottságaikat tekintve. Ezzel nem lehet fellépni. De egy szempontból - és ezt egy kereszténydemokrata közösség mindi g vallani fogja - mindannyian egyenlők vagyunk: az emberi méltóság szempontjából. Nagyon sok ember van, aki már csak ebből a szempontból egyenlő, és ezt nem lehet tőle elvitatni, nem lehet tőle elvenni. Ha úgy tetszik, szociálisan, erkölcsileg, filozófiail ag nem fogadható el olyan megoldás, amely az emberi méltóságot megkérdőjelezi, akkor sem, ha egyébként egy közegben bizonyos, számunkra hátrányos, nemkívánatos, sőt brutális magatartások elterjedtek. Szerintem ezt az egyensúlyt kell megtartani, s ha ezt az egyensúlyt megtartjuk, akkor szembenézhetünk a valósággal, és egyúttal megadjuk a legelesettebb helyzetben lévő embereknek is az emberi méltóságot és az emberi tiszteletet. Ezen a módon tudunk a cigánybűnözéssel meg ezekkel a társadalmi jelenségekkel is s zembenézni. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az indokoltan nagy számú válaszra adott, indokolatlanul hosszúra nyúlt hozzászólásom végére értem. Mégis engedjék meg, hogy e harcos húsz vagy harminc perc után megpróbáljak visszatér ni ahhoz a hangütéshez, amire szerintem Magyarországnak ma a leginkább szüksége van. Mindenkit szeretnék emlékeztetni a következő tényekre: Magyarország óriási fába vágta a fejszéjét, amikor az áprilisi választásokon úgy döntött, hogy mélyreható változások at indít el. Adjunk elismerést és mondjunk köszönetet az embereknek, hogy egy olyan összefogást hoztak létre, amely megadta a lehetőségét annak, hogy húsz év után mindannyian - nemcsak a kormánypártiak, hanem az Országgyűlés - meg tudjunk birkózni bizonyos történelmi kihívásokkal. Ennek szellemében végezzük a munkánkat. Szerintem a jövőben arra van szükségünk, hogy az összefogás szelleme - függetlenül attól, hogy a pártok vitatkoznak egymással a megteendő lépések mikéntjét illetően - érvényesüljön. Magyaror szág csak akkor lehet sikeres, ha az áprilisi választásokon megtapasztalt összefogás szelleme - s most nem az egy irányba való szavazásról beszélek, hanem az együttműködés képességéről , a nemzeti együttműködés rendszerének szándékai szerint megerősíteni kívánt összefogás és együttműködés szelleme szélesebb körben hat és működik. Az önkormányzati választás meggyőződésem szerint erről szól. Arról szól, hogy hogyan tudjuk a legkisebb magyar falutól a székesfővárosig olyan helyzetbe hozni az önkormányzatokat, olyan
