Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 22 (50. szám) - A Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002-2010 közötti - kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó - döntések vizsgálatára létrehozott országgyűlési vizsgálóbizottság tisz... - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János):
2967 Köszönöm szépen, képviselő úr, sajnos ez ilyen műfaj, az időkeretes tárgyalás. Ön már 30 másodperccel túllépte az MSZP ke retét, úgyhogy kénytelen vagyok véget vetni a felszólalásnak. (Göndör István: Köszönöm szépen, elnök úr, még csak annyi volt, hogy megköszönjem a szót.) Nyikos László képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy itt a vita végén még rabolom az idejüket, de az utóbbi felszólalások között sok érdekes gondolat hangzott el, és én is mondanék még egy, talán er etneknek tűnő gondolatot itt a vita végén, kihasználva azt a lehetőséget is, hogy itt van köztünk Naszvadi György úr, az államtitkári kar doyenje és ennek a szakmának régi művelője. Azt a gondolatot szeretném fölvetni, ami a kormányzati tartalékkal kapcsol atos új megfogalmazás. Rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék ügye. Bevallom férfiasan, én a parlament versus kormány viszonylatban parlamentpárti vagyok, mert azt gondolom, hogy Magyarországon a végrehajtó hatalomnak túlsúlya van a parlam enttel szemben, és egyre több hatáskört zsákmányol magának a parlamenti többség hallgatólagos beleegyezésével. Ezért aztán azt gondolom, hogy ez a tartalék ez is egy olyan eszköz, amivel a parlamentnek a költségvetési jogát csorbítani lehet. Ugyanis jórész t ez a tartalék egy zsebpénz a kormánynál, nem nagyon számol el vele, már abban az értelemben, hogy nem mondja meg a parlament, mire költhető ez. Persze nem is mondható meg mindig, ha ez egy vis maior keret, vagy előre nem látható elemi csapásnak a kivédés ére szolgál, akkor persze ez nem tervezhető. De mivel nem tervezhető, ezért az sem mondható meg előre, hogy mikor lesz megint tavaszi árvíz vagy ne adj’ isten, egy kolontári tragédia. Vannak ilyen helyzetekre az európai költségvetésekben olyan megoldások, amelyek nem úgy kezelik ezeket a vis maior helyzeteket, hogy egy zsebpénzt adnak a kormánynak, hanem nem adnak neki semmit, és nem toldják meg további 12 milliárd forinttal, mint most itt az igazságügyi minisztériumi keret esetében, ugye, 90 milliárd a Min iszterelnöki Hivatalnál, 12 milliárd a közigazgatási miniszter fejezetében, ez már több mint 100 milliárd forint, hanem olyan megoldást választanak, ami sajnálatos vis maior helyzetekben a kormányt, a pénzügyi kormányzatot felhatalmazza rendkívüli bankhite l felvételére, amivel aztán meg lehet oldani - ha meg lehet oldani - a károkat, és ezzel a pénzzel, miután fölhasználta a kormány és elhárította a kárt, elszámol a parlament előtt. Én ezt a gondolatot szeretném zárszóként a tisztelt pénzügyi kormányzat fig yelmébe ajánlani, hogy talán majd a következő évek költségvetésekor ebbe az irányba is lehet lépni, és a végrehajtó hatalommal szemben a törvényhozó hatalom felé billen a mérleg a közpénzek elosztásában. Ami egyébként - úgy, ahogy ezt Tasó képviselőtársam említette - rendkívül fontos kérdés, mert a mi hitelünk, ha erősíteni szeretnénk, jórészt azon múlik, mennyire leszünk képesek a közpénzeket korrekten elosztani, a hatékony felhasználásukat garantálni és az ellenőrzésüket következetesen elvégezni, elvégezt etni az arra hivatott Állami Számvevőszékkel elsősorban, de nemcsak azzal, hanem ahogy itt Göndör képviselőtársam tett róla említést, a belső ellenőrzésnek a különböző intézményeivel is. Azt gondolom, sok olyan kérdés van még, ami itt a vita kapcsán még ne m merült föl, de ezt mindenféleképpen a jövőre vonatkozóan a pénzügyi kormányzat figyelmébe szeretném ajánlani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Tisztelettel kérdezem, kíváne még valaki föls zólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Naszvadi György államtitkár urat, hogy óhajte most válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem. Köszönöm szépen.
