Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 22 (50. szám) - A Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002-2010 közötti - kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó - döntések vizsgálatára létrehozott országgyűlési vizsgálóbizottság tisz... - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BÖDECS BARNA (Jobbik):
2961 alá Rogán Antal miniszter úrnak (Sic!) (Moraj.) az expozé ban elhangzott mondata is, miszerint semmilyen olyan módosítást nem támogat a kormány, ami a költségvetés eddig előterjesztett számaihoz bármilyen módon is hozzányúlna. Álláspontom szerint valahogy egészen máshogy kellett volna ezt kezelni. Nyilvánvaló, ho gy ha vannak olyan törvényi kötelezettségek, amelyeket az Országgyűlés egyszer már elfogadott, akkor ezen törvényi kötelmeket tiszteletben tartva lehetett volna a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megtervezni. Ilyen például e törvény 14. §ában a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló ’95. évi XCIII. törvény tervezett módosítása is. E törvényben önök egyszerűen dátumot cserélnek. A törvényben idáig az a dátum szerepelt, hogy 2010. december 31éig kell megoldani e zeket a kisajátításokat annak érdekében, hogy a védett területek újra állami kezelésbe, állami tulajdonba kerüljenek. A miniszter úr elmondta itt, hogy körülbelül 68 milliárd forintra lett volna szükség ahhoz, hogy ezeket a területeket 2011ben kisajátíts ák, ezért, mivel erre nem kívánnak költeni, 2013. december 31ben jelölik meg ezt az időpontot. Ez engem kísértetiesen emlékeztet az akadálymentesítési törvényre, ahol mindig megállapítják azt, hogy nem sikerült a közintézményeket akadálymentesíteni, ezért toljuk ki az időpontot még tovább, aztán talán majd nekünk a ciklus végére vagy majd egy következő kormánynak sikerül ezt a törvényi kötelmet betartania. Amikor ilyen törvénymódosítások történnek, akkor van ennek még egy szomorú vonatkozása, ez pedig az, hogy azok az érintettek, akik ebben a törvényben érintve vannak, nyilván ismerték ezen törvényi határidőt, és elég nehezen lehet nekik a jogbiztonságot ebben a tárgyban megmagyarázni, hogy az őket érintő jogszabály időről időre kitolódik. Ami pedig a természetvédelem helyzetét illeti, én azt látom az elmúlt húsz év törvényhozási gyakorlatában, hogy akinek, márpedig a természetnek nem elég erős és erőszakos a szava, az mindig háttérbe szorul. Ugyanezen törvény nemzeti civil alapprogramról sz óló része, a 29. § is érdekes dolgokat tartalmaz. Itt először is van egy óriási aránytalanság. Én most nem akarom megismételni azt, amit itt több ellenzéki képviselőtárs is elmondott a nemzeti civil alapprogram megnyirbálásáról, inkább csak azt vetném fel kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy milyen civil finanszírozás az, amely az egyik évben 7 milliárd forintot enged, a következő évben 3,6 milliárd forintot, aztán a rá következő évben pedig megígér 10 milliárd forintot. Nagyon nehéz egy bármilyen szektor t - legyen az akár költségvetési, akár gazdálkodó, akár civil szektor - bármilyen módon is kiegyensúlyozottan működtetni, ha ilyen mérvű mozgás mutatkozik annak finanszírozásában. Ez gyakorlatilag egy olyan szintű kiegyensúlyozatlanság, ami az adott szekto r súlyos torzulását, bizonyos elemeinek összeomlását hozhatja magával. Ilyen értelemben sokkal helyesebb lett volna egy kiegyensúlyozott finanszírozásra törekedni, mintsem ígéretet adni egy valamilyen jövőre, közben pedig visszanyesni ilyen mértékben. Való színűleg lett volna olyan pozíció a 2011es költségvetésben, amely ezt a kis részt biztosíthatta volna. A harmadik pont szintén a civilekhez kapcsolódik. Ezzel kapcsolatban pedig egyfajta értetlenségemet kívánom kifejezni, hogy miért kell egyáltalán egy úg ymond költségvetést megalapozó törvényben olyan rendelkezéseket mozgatni és mozdítani a Nemzeti Civil Alap működésével kapcsolatban, aminek a költségvetéshez a világon semmi köze. Itt a Nemzeti Civil Alapról szóló törvény 5. § (2) bekezdésében olyan módosí tásokat tesznek, ami az egyes kollégiumok létrehozása, megszüntetése, elnevezése, összetétele tárgyában megszünteti a tanács véleményezési, illetve javaslattevő jogát, és ezt a jogot egyértelműen a szakminiszterhez delegálja. A Nemzeti Civil Alap tanácsa a z alapprogram szervezetének egyik legfontosabb része. Ez a tanács 17 tagból áll, amelynek többségét a civil jelöltállítási rendszer adja. Ilyen értelemben - és ezt a törvény is kimondja - a tanács az alapprogram elvi irányító testülete. Ennek jogai megnyir bálása lényegében ezt a fajta civil önkormányzatiságot szünteti meg, és teszi miniszteri hatókörré, ami megint abba az irányba mutat, hogy lesznek jó és lesznek jobb civil szervezetek, és elvitatják ezáltal
