Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 22 (50. szám) - A Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002-2010 közötti - kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó - döntések vizsgálatára létrehozott országgyűlési vizsgálóbizottság tisz... - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KAUFER VIRÁG (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2955 igenis, aki igényel a társadalomtól, a szociális ellátórendszertől bizonyos tételeket, az a tevékenységével, munkájával tegyen is a társadalom közös asztalá ra valamit. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Kaufer Virág képviselő asszonynak adom meg a szót, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony! KAUFER VIRÁG (LMP) : K öszönöm a szót, elnök úr. A Jobbik etnikai alapon működő szegénypolitikájáról, azt hiszem, sokat hallottunk a médiában, az egészen hajmeresztő ötleteikről ezzel kapcsolatosan. Ennek ellenére Z. Kárpát Dániel képviselőtársam közmunkaprogrammal kapcsolatos g ondolataihoz szeretnék most csatlakozni. Az LMP is üdvözli azt, hogy az “Út a munkába” program abban a formában, ahogyan ez korábban létezett, megszüntetésre került. Szerintünk sem volt ez megfelelő eszköze annak, hogy a nyílt munkaerőpiacra visszajuttassu k az alulképzett, tartósan munkanélkülieket. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi kormány sem állt még elő egy olyan koncepcióval, amely ezt helyettesíteni tudná, és igazából a hiányzó összeggel kapcsolatosan - amellyel csökkentették az “Út a munkába ” program keretét, és azt közfoglalkoztatási programmá átnevezték - kérdéseink lennének. Véleményünk szerint azt a pénzt, amit elvettek a közmunkaprogramtól, jó lenne olyan szolgáltatásokra fordítani, például a hátrányos helyzetű munkavállalók járulékcsökk entésére, vagy a munkaügyi központok szolgáltatásainak a fejlesztésére, vagy ne adja isten, esetleg nappali gyermekellátó intézményekre, amelyek ténylegesen segíthetnék a munkába állást. Ezzel ellentétben úgy látom, hogy a kormány, ahogy a cselédtörvény ko ncepciója, amit korábban már megismertünk, és ebben a salátatörvényben újra visszaköszön, úgy igyekszik munkahelyeket teremteni az alulképzett, tartósan munkanélkülieknek, illetve az alkalmi munkából élőknek, hogy azzal a munkavállaló jár rosszul. A járulé kok úgy csökkennek, hogy igazából a munkavállaló sem tbt, sem nyugdíjat nem fizet. Ezt meg lehetne úgy oldani, hogy például a közmunkára fordított pénzt az állam tulajdonképpen járulékcsökkentés, támogatás formájában adja a cégeknek, és ezáltal ösztönzi ő ket arra, hogy hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztassanak. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Pósán László képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsolj on, képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden az előbb elhangzottakhoz annyit hadd fűzzek már hozzá, hogy ha valamit állítunk, és valamiről vitatkozunk, akkor úgy helyes, ha tárgyszerűek vag yunk, és nem csúsztatunk. Tehát a nemzeti közfoglalkoztatási programnál szereplő számok úgy néznek ki, hogy van 64 milliárd forint és pluszban még 48 milliárd bérpótló járandóság, tehát ez 112 milliárd forint. Ezt csak arra mondom, hogy ha számokat idézünk , akkor pontosan tessék idézni, mert különben félrevezető. A felsőoktatással kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. Ahogyan a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor már említettem, a gazdasági tanács tagjaival kapcsolatos rendelkezést kife jezetten üdvözlendőnek tartjuk. Ez egyszerűen arról szól, hogy visszahívhatók legyenek a delegáló intézmény, minisztérium által odaküldött tagok. Azt gondolom, hogy ha végigtekintünk az egyetemek, főiskolák gazdasági tanácsainak az elmúlt időszakban megélt történetére, ami korántsem éppen a dicsőség csúcsa, akkor azt lehet mondani, hogy bizony a gazdasági tanácsoktól, az ő működésüktől semmivel nem lett jobb a felsőoktatási intézmények napi működése vagy éppen a pénzügyi helyzete vagy gazdálkodási fegyelme. Sőt, nem egy esetben
