Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 22 (50. szám) - A Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002-2010 közötti - kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó - döntések vizsgálatára létrehozott országgyűlési vizsgálóbizottság tisz... - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2953 Igenis, a Jobbik úgy véli, hogy nem feltétlenül arról kell beszélni, hogy gazdasági szükségállapot van, meg kell találni ennek a megoldásait, Babák képviselőtársam. Mégpedig oly módon, hogy nemcsak a kialakult helyzethez igazodunk, hanem adott esetben bi zony felvetjük az államadósság újratárgyalásának lehetőségét, az indokolatlan vagy már többszörösen visszafizetett tartozási olatos kormá leíratását. (Babák Mihályhoz:) Tudom, hogy siet, de ön a munkahelyén tartózkodik, és kénytelen lesz végighallgatni, én pedig el fogom ezt mondani, ha félreértettem, ne haragudjon. Ezzel kapcsolatban tehát meg kell jegyezni, hogy lehetne szélesíteni ezeket a határokat, lehetne feszegetni őket. Jelen pillanatban sajnos ennek jelét sem látjuk, és az előző kormány hitelességé ről talán annyit, hogy körülbelül olyan fokon mérhető, mint amilyen rendet önök tudnak maguk körül tartani. Elég körülnézni a Házban, a takarítószemélyzet biztos nincs jóban önökkel. Körülbelül ez a rendezettség jellemzi ezt a nyolcéves kormányzást is, és nagyon reméljük, hogy ebben változás következik be, bár azon témakörben, amelyet most ki szeretnék emelni, sajnos a változásnak csak hangyányi jelei látszanak, vagy még azok sem lelhetők fel. Ez pedig az összefoglaló névvel közmunkaprogramok címen illetett valami. Nagyon sokan tudják, hogy a nagy amerikai New Deal is lényegében egy közmunkaprogramokra épített, óriási gazdasági fellendülési sorozat volt, nem véletlenül saját erőforrásaira támaszkodott az a hatalom is, jelen pillanatban mégis azt látjuk, hogy még az általam nem túlzottan kedvelt korábbi kormányzat erre fordított összegeihez képest is egy drámai visszaesés tapasztalható ezen a területen. Át lehet persze nevezni ezt a programot. Az “Út a munkába” program - amelyet már ismerünk a korábbi évekből - mindennek tekinthető, csak sikertörténetnek nem. Céljai között szerepelt, hogy javítsa a segélyezettek munkaerőpiaci pozícióját - nem sikerült; mérsékelje a segélyezés munka ellen ösztönző hatását, növelje a foglalkoztatást. A helyzet az, hogy a célok k özött az is szerepelt, hogy hasznos munkát végezzenek, rendesen dolgozzanak, ehhez képest mit tapasztalhatunk? Nagyon sok esetben a kiváló közmunkaprogamokat kioltották azzal, hogy gereblyézgettek és kis területrendezéseket végeztek. (Az MSZPfrakció felé fordulva:) Nem, én most önöknek mondom, nem a kormánypárti frakciónak. (Szűcs Erika: Babákék szavazták meg.) Máshol pedig bizonyos önkormányzatok vezetői igenis kiskirályként a saját céljaikra használták fel a közmunkaprogramokat, saját érvényesülésük, saj át kádereik helyzetbe és pozícióba hozása érdekében. (22.30) Tehát jelentsük ki, hogy erről volt szó, és bizony ez a program semmiben nem segítette a munkába állást olyan szempontbó l, hogy fel lehetett venni a rendelkezésre állási támogatást. Ha nem vette fel az illető azt, akkor eleve kizárta magát a programból, tehát már eleve volt egy olyan tényező, hogy aki nem veszi fel a segélyt, az még ebben sem vehetett részt, és ezt követően pedig a program nem vitt vissza a munka útjára, hiszen a fizetés, minimálbér érettségizetteknek ugyanannyi volt, mint ha adott esetben hat elemit végzett az ember. Tehát végül is benne volt egy rejtett üzenet, hogy nehogy tanulj, ugyanannyit kapsz, mint a többiek. El kell hogy mondjuk azt is, hogy lényegi előrelépés ezáltal nem történt. Az is fontos viszont, hogy a tervezett 86 milliárdhoz képest a mostani költségvetésben már csak 64 milliárd található azon nemzeti közfoglalkoztatási program mellé rendelve , amelynek a céljai, leírása adott esetben még nagyon szépek és jók is lehetnének, de mégis hogy képzeli ezt a kormányzat ilyen szűk keretösszeg mellérendelésével? Tehát megint csak arról van szó, hogy retorikailag valami nagyon szépet sikerült letenni az asztalra, ez még sincs alátámasztva a számokkal. (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Felmerül az is, hogy ha munkaügyi központok döntenek az önkormányzatok közfoglalkoztatási pályázatairól, akkor mennyiben tekinthető szó szerint önkormányzatinak az a szervez et, tehát mennyiben csorbulhat a szuverenitás, egyáltalán kik fognak ezen központokban dönteni. A
